9. rész

Halihó!

Bocsánat, hogy csak most hozom az új részt. Nem úgy alakult a hétvégém, ahogy azt elterveztem. Viszont most egy kicsit hosszabb lett ez a rész, csak mert ennyit késett. Kissé talán mesélős is lett, majd remélem elmondjátok milyen lett. :)

Jaa, majd elfelejtettem! Köszönöm azoknak akik írtak, örülök, hogy tetszik :)

Puszaa

9. rész

Az éjszaka túl hamar is véget ért. Emilyvel végigbeszéltük az egész éjjelt. Nagyon sok mindenről szó volt. Megtudtam például, hogy van egy ikertestvére, Ryan, aki szintén ügyvédként dolgozik, csak neki nem a büntetőjog a szakterülete. Mesélt az édesapjáról, Andrewról, arról, hogy milyen nehéz volt neki egyedül felnevelni egy ikerpárt, mert az édesanyjuk egy, a szülés után felmerülő komplikáció miatt meghalt. Sok mindent mondott a gyerekkorukról, hogy mennyire rosszak voltak, mennyiszer megverték egymást, a folyamatos vitáikat, de mindezek ellenére imádták egymást. 

- Most te jössz – nézett rám mosolyogva miután befejezte élete történetének elmesélését.

- Hát az én szüleim sosem voltak olyannyira eleresztve anyagilag, mint a tiéd – kezdtem bele én is a mesélésbe. – Nekem mindenért keményen meg kellett küzdenem, amit elértem. Ezzel persze nem arra célzok, hogy neked nem kellett – pillantottam rá. – Hanem, hogy nekem nehezebb volt eljutnom oda, ahova sikerült jutnom, mivel nem állt rendelkezésünkre jó anyagi háttér. Az apám ácsként dolgozott, anyukám pedig otthon volt velünk. 

- Veletek? – kérdezte rám pillantva. – Akkor ezek szerint neked is van testvéred?

- Igen – mosolyodtam el, majd felálltam és előkerestem egy fotóalbumot. – Négyen vagyunk testvérek. Két nőverem van, Stephanie és Melanie, valamint Fabi az öcsém. 

- Mesélj arról, hogy kezdtél el autóversenyezni – kérte én pedig készségesen teljesítettem kívánságát. 

- Hát először is Steph miatt. Ő is imádja a száguldást, de ő csak amolyan hobbi szinten. Persze mikor kicsik voltunk ezt még nem tudtuk. Rendszeresen elvettem tőle a gokartját. Ez volt három éves koromban, aztán még abban az évben karácsonyra kaptam is egy sajátot. Eleinte a kertbe felállított pályán körözgettem csak, de ez olyannyira tetszett, hogy anyáék elmondása szerint sem enni sem pedig fürdeni nem voltam hajlandó – nevetek fel az emlékeken. – Később már apa Kerpenbe vitt el, az ottani gokart pályára. Öt évesen az ott rendezett versenyek többségét én nyertem, de szerintem, csak azért mert mindre vittem a kedvenc plüss rénszarvasomat is, aki a kormányrúdra kötözve segített a versenyek alatt. Nyolc voltam mikor apu eladta a versenyautóit és egy lakókocsit vett. Azzal járta az egész család Európát a versenyeim miatt. 2001-ben tizennégy évesen megnyertem a Junior Monaco Kart Cupot. Ezután választottak be a Red Bull tehetséggondozó programjába. 2003-ban kerültem a Formula BMW-re. Amikor először jártam végig a paddockot, egyáltalán nem örültek nekem, nem nézték jó szemmel, hogy én is e csapat tagja lettem. Úgy tekintettek rám, mint egy elkényeztetett fiúcskára, aki csak a pénzes támogatóinak köszönheti, hogy ott lehet. És eltökélt céljuk az lett, hogy megtanítsák nekem, hogy az autóversenyzés korántsem olyan, mint egy kör a gokarttal. Aztán az első évemben a második helyen végeztem, majd a következő évben húszból tizennyolcat megnyertem, így Formula BMW bajnoki címet szereztem. 2005-ben a Formula-3 Euroszériában versenyeztem. Nyerni ugyan nem tudtam, de enyém lett az Év újonca cím. Az itt eltöltött második évemben sem tudtam bajnoki címet szerezni, mert csak második lettem. 2006-ban versenyeztem a Formula Renault 3,5-ben és a Formula 3 Euroszériában is. Ezen kívül a BMW Sauber tesztpilótájaként is mehettem a pénteki teszteken a Forma 1-ben. Az első ilyen teszt 2006-os török nagydíj volt, és délután mindjárt az élen is végeztem. Ezzel én lettem minden idők legfiatalabb pilótája, aki Forma 1-es teszten részt vettem. Na meg persze mindjárt a kilencedik másodpercben meg is büntettek, mert túl gyorsan hajtottam ki a boxból. 

- Hú – mosolyodott el elcsodálkozva Emily. – Te aztán tényleg megküzdöttél mindenért.

- Hát igen – nevettem fel. – Nem volt egyszerű eljutni a Forma 1-be.

- Mesélj most arról – kérte és én megtettem. 

- 2007-ben a kanadai futamon Robert Kubica balesetet szenvedett ezért az utána következő amerikai nagydíjon én helyettesítettem. Mivel a nyolcadik lettem én lettem minden idők legfiatalabb pontszerzője. 

- Mennyi ilyen legfiatalabb címed van? – kérdezte nevetve Em.

- Elég sok – nevettem vele én is, majd folytattam a mesélést. – A magyar nagydíjon már nem csak beugróként versenyeztem, hanem igazi pilótaként a Toro Rossoval, ami a Red Bull fiókcsapata. Az elején ugyan nem igazán mentek úgy a dolgok, ahogy szerettem volna, de aztán a kínai nagydíjon negyedik lettem, ami egyben a csapat addigi legjobb helyezése lett. 2008-ban is csak úgy elversenyezgettem. Igazából azzal az autóval nem igazán lehetett volna felvenni a versenyt bárkivel szemben is az élen állók közül. De az olasz nagydíjon minden megváltozott. Megnyertem a pole-t és másnap a versenyt is. Kérdésedre válaszként két újabb legfiatalabb címet is szereztem itt. A legfiatalabb pole pozíciósat és a legfiatalabb futamgyőztest. Emiatt 2009-től már a Red Bull versenyzője lettem, és a második helyen végeztem a bajnokságban. A nagycsapat színeiben töltött második évem állítólag karrierem kimagasló idénye lett. Bár az idény elején még nem alakult minden jól, türelmetlen voltam, túl ideges és így Mark, a csapattársam mentálisan is előnybe került. A nyár végén azonban minden megváltozott. Összeszedtem magam, egyre kevesebb hibát vétettem, majdnem megnyertem a koreai nagydíjat, és ezután amit lehetett megnyertem. Időmérőt, futamot és világbajnokságot. Úgy lettem 2010 világbajnoka, hogy egyetlen egyszer vezettem  a pontversenyt. A legjobbkor, az utolsó verseny után. Ezzel lettem minden idők legfiatalabb világbajnoka. A tavalyi teljesítményemet sokan nevezik ijesztőnek. Sem Ausztráliában, sem pedig Malajziában nem értek utol, Barcelonában és Monacoban üldöztek, de Fortuna mellettem állt. Szingapúrban már csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy matematikailag is világbajnok legyek. Japánban vasárnap azonban csak a 3. helyen végeztem, amellyel megvédtem a bajnoki címem és a sportág történetének legfiatalabb kétszeres világbajnoka lettem.

- Büszke vagyok rád – jelentette ki mikor befejeztem. Majd hozzám hajolt és egy édes csókot nyomott a számra. – Kérdezhetek még? – pislogott rám, mint egy ártatlan kislányka.

- Persze – simítottam meg az arcát. – Amit csak akarsz.

- Szoktál B terveket készíteni? – tette fel az első kérdését, amin meglepődtem. Nem ilyen kérdésekre számítottam.

- Nem igazán – vakartam meg a tarkóm elgondolkozva.

- Ki az alanya álmaid randijának?

- Csakis te – nyomtam puszit nevetve az arcára.

- Melyik filmen tudsz sírni?

- La Vita e Bella.

- Félsz valamitől?

- Az egerektől – borzongtam meg. – Ne kérdezd miért, mert nem tudom. Egyszerűen nem szeretem őket. Ezzel még az autóból is ki tudnának kergetni.

- Volt már gyorshajtási büntetésed?

- Előbújt az ügyvéd éned Drága? – néztem rá mosolyogva. Olyan aranyos volt, ahogy faggatott. Teljesen beleélte magát, mintha egy bírósági tárgyaláson lenne és épp a vádlottat faggatja. – Egyébként volt. 250 svájci frankot kellett fizetnem, mert 21 km/h-val túlléptem a megengedett sebességhatárt. 

- Jól van, na – húzta fel az orrát. – Hiányzik. 

- Elhiszem – öleltem magamhoz vékony testét. – Nekem is hiányozna, ha nem versenyezhetnék. De jöhet a következő kérdés.

- Mondj öt dolgot, amit utálsz.

- Hm – gondolkoztam el a válaszomon. - Nyikorgó cipő, forgalmi dugó, romlott étel, a repülőtereken a dohányzásra kijelölt helyek és azok a klubok, ahol akkora a füst, hogy késsel lehetne vágni, valamint nagyon korán se szeretek kelni. 

- A tanáraid, hogy jellemeztek téged?

- Talán úgy, hogy nem tudtam viselkedni, hanem mindig hangoskodtam, és bajt okoztam.

- Mikor kicsi voltál, ki volt a hősöd?

- A három Michael: Michael Schumacher, Michael Jordan és Michael Jackson. Amikor fiatal voltam, szerettem volna Michael Jackson lenni. Fájdalmas volt, amikor rájöttem, nincs meg hozzá a hangom – nevettem fel, ahogy az utolsó szó is elhagyta a számat. Elképzelni se tudtam volna már magamat így. Elég nevetséges lettem volna, ha ilyennel próbálkozom.

- Miért élsz-halsz?

- Anyu főztjéért és a házias ételekért.

- Utolsó kérdés, mert mindjárt indulnod kell – jelentette ki, miután kinézett az ablakon és meglátta, hogy már egész világos van. – Mikor voltál utoljára igazán mérges?

- Múlt héten, amikor az edzőmmel tollasoztam és vesztettem. Pedig nagyon közel volt: 16:14-re nyert. Az fájt – válaszoltam kicsit szomorúan. Sok lesz ez a több, mint két hét nélküle. Miután megnéztem a telefonomon, mennyi az idő és meglepve vettem észre, hogy már fél nyolc is elmúlt. A gépem Japánba pedig tizenegykor indul. Felkeltem és egy gyors csók után beszaladtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, felkaptam pár ruhát, megfogtam a csomagomat és lementem a nappaliba. Emily ott ült az egyik fotelba és a sötét tv-t bámulta, ezzel eszembe juttatva, hogy be kell neki kapcsolnom. Miután ezt megtettem és elbúcsúztunk egymástól elindultam, hogy teljesítsem kötelességem, megnyerve lehetőség szerint mindkét futamot és végre ismét hazajöhessek, hogy Emilyvel legyek.

Ui.: Emily tesójának a képét a további szereplők címszó alatt meg lehet találni. :)