13. rész

Halihó!

Ahogy ígértem itt a 13. rész, és pár napon belül jön a következő :)

Jó olvasást :)

13. rész

- Ti megőrültetek? – csattant Ryan dühös hangja. – A húgom meghalt. Ti pedig most rögtön elmentek innen, és soha többet ne is keressetek! Pláne nem ilyen hülyeséggel. Még, hogy szellem.

- De Kimi azt mondta, te nem hiszed el, hogy Emily meghalt – mondtam gyorsan, mielőtt kihajít minket az irodájából.

- Pedig az a színtiszta valóság, hogy meghalt – felelte, majd felállt és az ajtóhoz sétált. – Lényegtelen, hogy én mit hiszek.

- Kérlek – álltam fel én is és könyörögve néztem rá. – Csak gyere el. Be tudom bizonyítani.

- Menjetek el – tárta szélesre az ajtót, majd a kezével is kifelé intett. – És felejtsétek el a húgomat és ezt az idióta képzelgést is. Viszlát – mondta még, majd visszaült az asztala mögé és felvett egy iratot, amit azonnal olvasni kezdett.

Csalódottan szálltam be az autóba. Nem gondoltam volna, hogy még csak meg sem hallgat minket Ryan. Azok után, hogy Kimi azt állította, nem hiszi, hogy Em meghalt volna csak benne reménykedtem. Ő biztos ismerte azt az orvost, akinek a testvérét elítéltette Emily. Egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy most mihez fogok kezdeni. Azt se tudom, merre kéne elindulni, hogy segíteni tudjak neki. Nagyon bántott a dolog, már csak azért is mert megígértem Emilynek, hogy mindent meg fogok tenni érte. És én már az elején kudarcot vallottam. Nem voltam képes még arra sem, hogy a bátyjának elmagyarázzam a helyzetet.

- Nem adjuk fel – érintette meg a vállamat Heikki, majd biztatóan megszorította.

- Nem tudom, hogy hol kellene nekiállni – osztottam meg vele jelenleg a legnagyobb problémámat.

- Mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni a dokit? – tette fel a végül is logikus kérdést edzőm.

- Igen, azt kéne – feleltem, majd hirtelen beugrott egy nem is olyan régi beszélgetésem Hannával.

- Van ötleted, hol kéne keresni? – nézett rám.

- Hanna említette múltkor, mikor bejelentette, hogy terhes, hogy a pasi, akivel megcsalt orvos és Robertnek hívják – magyaráztam neki már lelkesebben. – Fel kéne keresni őket.

- De szerinted mennyi olyan orvos van, akit Robertnek hívnak? –pillantott rám kérdő tekintettel. – Meg különben sem állíthatsz oda, hogy „héé, nem te raboltad el és csináltál egy szellemet a barátnőmből?”

- Igazad van, de akkor mégis mit tegyek? – kérdeztem megint és egyre jobban kétségbe estem ettől a tehetetlenségtől. – Valamit muszáj csinálnom, megígértem neki, hogy segítek rajta.

- Tudom, nyugodj meg, ha idegeskedsz nem lesz jobb semmi sem – mondta nyugtató jelleggel barátom. – De most tényleg kéne Ryan segítsége ez tény.

- Mire gondolsz? – néztem rá egy pillanatra, majd tekintetemet újra az útra szegeztem. Hiába vagyok világbajnok autóversenyző, én is ember vagyok, aki hibázhat, és nem szeretnék balesetet okozni.

- Ryan ismeri az orvost – kezdett bele a magyarázatba. – Ha el is mennénk Hannáékhoz még csak nem is kéne erről az esetről kérdeznünk, mert Ryan felismerné, hogy ő-e az a doki.

- Igen, csakhogy Ryan szó szerint kidobott minket. Szerinted, ha ezután megint beállítunk hozzá, hogy jöjjön el velünk, eljönne?

- Nem kéne tudnia, hogy hova megyünk – egy pillanatra hatalmas vigyorra húzódott Heikki szája, majd újra komoly tekintettel nézett rám. – Viccet félretéve, mi lenne, ha valami kitalált indokkal segítséget kérnénk tőle, eljönne velünk, onnantól meg már nyert ügyünk van, ha felismeri a fickót.

- Ez mind szép és jó Heikki, de szerintem nem jönne el velünk sehova sem – jegyeztem meg elkeseredetten. – Azt kellene elérni, hogy eljöjjön a házhoz.

- Miért?

- Mert akkor esetleg, ha Emily által el tudnék egy olyan dolgot mondani neki, amit csak ketten tudnak, akkor lenne esélyünk, hogy meggyőzzük az igazunkról – magyaráztam miközben ráfordultam a ház előtti feljáróra.

- Értem.

- Ezt kéne valahogy elérni, de szerintem esélytelen – mondtam, majd kiszálltam és a kulcsomat kezdtem el keresgélni a zsebemben. Mikor megtaláltam és kinyitottam az ajtót egy kíváncsi Emilyvel találtam szembe magam.

- Na mi volt? – kérdezte izgatottan miközben a kezemet megfogva beljebb húzott.

- Semmi – húztam fintorra a számat. – Szó szerint kidobott minket.

- Tessék? – kiáltott fel, és a csalódottság tisztán kivehető volt az arcán.

- Meg sem hallgatott – mondtam, miközben a nyitott ajtó miatt hallottam, hogy valaki megáll a ház előtt de nem foglalkoztam vele különösebben.

- Ezt nem hiszem el – rázta meg a fejét. – Ryan nem ilyen, mindig is szoros volt köztünk a kapcsolat, tudnia kell, hogy élek. Vagyis, nem tudom élek-e, de akkor is ő… - hirtelen félbeszakadt a mondandója, amit nem egészen értettem miért történt.

- Emily – lengettem meg a szeme előtt a kezemet, mivel csodálkozva tekintett mögém. – Ő milyen? Mit akartál mondani?

- Itt van – suttogta. – Tudtam, hogy ő nem olyan.

- Ki van itt Em?

- Tényleg itt van Emily? – hallottam meg Ryan reményteli hangját mögülem.

A legfiatalabb háromszoros világbajnok

SEBASTIAN VETTEL A MAI NAPON HÁROMSZOROS VILÁGBAJNOK LETT.
 MÉGHOZZÁ A LEGFIATALABB. HATALMAS NAGY GRATULÁCIÓ NEKI :) 

Az első körben ugyan néhányszor megállt a szívem, hogy na most itt a vége, de ő felállt a padlóról és megcsinálta. Volt itt minden szerintem amit kívántak neki világszerte az Alonso szurkolók. Rossz rajt, baleset, utolsó hely, eső, káosz, taktikai hiba, sérült autó, gyászos boxmunka ami elvileg a rossz rádió miatt volt. Ennél többet ő nem tehetett szerintem. Kitűnő munkát végzett és megérdemelten lett világbajnok! :)

De gratula Alonsonak is, ám leginkább Massának. Jövőre is hasonló fantasztikus futamokat neki :)

Kimi pedig ismét hozta a formáját és csinálta a show-t :D És ő lett az első aki minden futamot befejezett egy évadban, ráadásul 20-ból 19-szer pontot is szerzett. 

Nos, ez az évad ennyi volt, izgalmasabb lezárást nem is láthattunk volna. Márciusban újra találkozunk velük, addig is remélem velem tartatok továbbra is és élvezitek Seb történetét :) Egyébként holnap jön a 13. rész, aztán meg szerintem kedden a 14. is, mivel a héten elmaradt. Amit egyébként sajnálok, de néha meghalni nem lett volna időm, nem hogy írni. 

Holnap jövök, addig is élvezzétek ti is Seb vb címének örömét :)

Puszaa, Csibi

A célom a bajnoki cím. De mindegy, hogy a legfiatalabb, vagy a legidősebb bajnok leszek. Az eredmény a fontos, nem az időpont.

Két éve pontosan ezen a napon Sebastian Vettel lett minden idők legfiatalabb Forma 1-es világbajnoka! Hatalmas nagy gratuláció neki, pláne, hogy azóta kétszeres világbajnok és közel van a harmadikhoz is. :)

Én jelenleg élem az álmomat. Ez nem azt jelenti, hogy minden reggel úgy ébredek fel, hogy valami fantasztikus dolog történt velem, de azért a bajnoki cím nagy elégedettséggel tölt el. Már az is elégedetté tesz, hogy bebizonyítottam magamnak, hogy meg tudom csinálni. A legszebb az egészben az, hogy a címet már senki sem veheti el tőlem. 

- Sebastian Vettel -

12. rész

Halihó! 

Itt az új rész, kicsit rövidke lett, de most ennyi telt tőlem. Ne haragudjatok :( És ami a következőt illeti: dolgozó egyénke lettem ezért sztem csak heti egy részt tudok hozni majd ezentúl. Hogy azt is melyik napon... Egyelőre maradjunk a keddben :)

Egy kérdés, nem tetszik, hogy nem írtok? 

Rékuc. Nagyon szépen köszönöm neked a visszajelzéseket :) 

Jó olvasást!

Puszaa

12. rész

- Mit akartok ti Ryantől? – nézett rám kérdőn Emily.

- Ismered Kimit ugye? – kérdeztem tőle, majd mikor bólintott folytattam. – Hazafelé mesélt rólatok. Említette, hogy a bátyád nem hiszi el, hogy meghaltál. Heiklki ezt az ikrek közti kapcsolattal magyarázza.

- Igen – bólogatott. – Mindig is szoros volt a kapcsolat köztünk. Heikki tényleg segítene nekem? – nézett rám hálás tekintettel.

- Heikki – fordultam most edzőm felé, akinek az arca mindent elárult. Döbbenet és csodálkozás tükröződött róla. – Em kérdezi, hogy tényleg segítesz-e neki?

- Uhh – nyögött fel elborzadva. – Persze. És mikor akarsz menni?

- Most azonnal.

- Eddig nem az volt a bajod, hogy hagyjunk békén téged ma, mert csak aludni akarsz? – tekintett rám kíváncsian.

- Most ez fontosabb – hadartam sietve, majd felálltam Emily mellől.

- Hát jó – állt fel a fotelból egy nagy sóhaj kíséretében. – És még mielőtt itt nagy örömödben nekiállnál akármit is csinálni a semmivel közlöm, hogy a kocsinál várlak. Siess! – hadarta, majd elindult kifelé és, hogy kiért csak az ajtó csukódása jelezte.

- Az edződ utál – hajtotta le a fejét szomorúan Emily.

- Dehogy utál – öleltem magamhoz és a hátát simogatva suttogtam a fülébe. – Csak furcsa neki ez a helyzet. Ne feledd, hogy ő nem lát téged.

- Igazad van – adott egy rövid csókot a számra, majd elhátrált. – Menjél, ne várakoztasd sokáig, mert nem fog neked segíteni.

- Dehogynem – húztam vigyorra a számat miközben az ajtó felé hátráltam. – Nekem nem lehet ellenállni. Szia Drága! – mondtam gyorsan és kislisszoltam az ajtón mielőtt vissza tudott volna vágni valamivel. – Mehetünk – fordultam meg, miután bezártam az ajtót és komoly tekintettel pillantottam Heikkire. – Köszönöm, hogy segítesz!

- Semmiség, csak menjünk már és legyünk túl ezen az egész képtelenségen – morogta, majd beült a már kinyitott kocsiba. – Még, hogy szellemek – motyogta halkan maga elé, ennek ellenére én meghallottam, de inkább nem szóltam neki semmit. El tudtam képzelni milyen lehet neki ez az egész helyzet. Képtelen. Pont, ahogy mondta. Normális ember nem hisz el egy ilyen történetet, sőt még én is képem röhögném az illetőt, aki elmondana egy ilyent. De részese voltam így elhittem. Nem is csak elhittem, de még bele is szerettem a házamban „élő” szellembe, lélekbe, vagy nem tudom minek definiáljam Emily állapotát.

Viszonylag hamar elértünk Zürichbe, ahol már könnyedén megtaláltuk a bíróság épületét. A földszinten lévő információs pultnál ülő fiatal lány, miután kiheverte a kisebb sokkot, amit érkezésem okozott nála a második emeletre irányított minket. Itt már nehezebb dolgunk volt. Ryan titkárnője, Cora akadékoskodott egy sort amiatt, hogy időpont egyeztetése nélkül akarunk az ügyvéd úrral beszélni, de addig győzködtük őt Heikkivel, míg nem volt hajlandó értesíteni főnökét ittlétünkről.

- Mondja neki, hogy én vettem meg a húga házát – hadartam a nőnek suttogva, aki ezt elismételte Ryannek is, ami után már könnyű dolgunk volt. Ryan azonnal behívatott minket az irodájába.

- Hello – köszöntött minket, majd felemelkedve a székében kezet fogott mindkettőnkkel. – Ryan Anderson és gondolom nem probléma, ha tegeződünk.

- Sebastian Vettel – mutatkoztam be én is, majd leültem a mutatott székek egyikére. – Ő pedig a személyi edzőm, Heikki Huovinen, és természetesen tegeződjünk.

- Nos – könyökölt fel az asztala tetejére, amin tökéletes rend uralkodott. – Nem igazán értem miért kerestetek fel engem. A húgom házának ügyeit apám intézi, ha valami gond van őt kellett volna felkeresnetek.

- Nem, nem a házzal van probléma – mondtam hátradőlve, miközben azon járt az agyam, hogy mondjam el neki, hogy Emily életben van. Vagyis, hogy ezt gyanítom.

- Akkor? – nézett rám kérdőn Ryan.

- Emilyről van szó – szólt közbe Heikki, amin nem csak én de még Ryan is meglepődött.

- A húgom meghalt – felelte kimérten Ryan és szerintem épp azon gondolkodott, hogy milyen módon dobasson ki minket a leghamarabb. – Nem értem, hogy miért lehetne róla szó és, ha lenne sem sok közötök lenne hozzá.

- Szellemként lézeng a házban és Seb látja őt – közölte a tényeket edzőm igencsak kíméletlen módszerrel.

11. rész

Halihó!

Kicsit késő van már ugyan, de még pont belefértem a keddbe :) 

Jó olvasást!

Puszaa :)

11. rész

Emily karjai egyszer csak megfeszültek a nyakam körül, majd elengedett és rémülten nézett a hátam mögé. Megfordultam én is, és egy igencsak döbbent képet vágó Heikkivel találtam szembe magam. Akkor jöttem rá, hogy hülyeséget csináltam. Heikki nem látja Emilyt, ezért neki úgy tűnt, hogy karjaim között nincs senki. Elsápadva néztem kedvesemre, aki szintén ijedt pillantásokat vetett edzőmre, majd szokásához hűen eltűnt. Nagyszerű.

- Seb? – nézett rám értetlenül Heikki. Arcáról tisztán leolvasható volt, hogy komplett idiótának hisz. – Ez mégis mi a fene volt?

- Megmagyarázom jó? – sóhajtottam fel kelletlenül. Nem úszom meg, tudtam, hogy el kell neki mindent mondanom. Ennél hülyébbnek már úgyse hihet. A világbajnok autóversenyző, aki egy szellemet szeret. Milyen jó szalagcím lehetne az újságoknak, ha ez kiderülne. – Csak előbb pakoljunk le, oké?

- Rendben – egyezett bele, majd megfogva a csomagját elindult befelé. Amikor elment mellettem rám nézett és hitetlenül megcsóválta a fejét. – Megtalálom a vendégszobát.

- Oké.

- Tudtad, hogy egészen pontosan két és fél héten keresztül ment a tv-d? – nézett vissza rám.

- Aha, tudom.

- Az jó – jelentette ki. – De én lehet nem akarom tudni az okát.

- Már pedig meg fogod tudni – vigyorogtam rá, majd elindultam utána a saját szobámba. Amint benyitottam megpillantottam Emilyt az ágyamon ücsörögni. Lehajtotta a fejét és vállai rázkódtak. Gondoltam a sírástól, de amikor odaértem hozzá és leguggoltam elé az arcán nem láttam könnyeket. 

- Sajnálom – suttogta halkan, majd átölelve a nyakam hozzám bújt.

- Nincs semmi baj – simítottam végig az arcán, majd apró csókot nyomtam ajkaira. – Előbb utóbb úgyis el kellett volna mondani Heikkinek, így legalább nem kell tovább titkolóznom előtte.

- De nem így kellett volna megtudnia – mondta halkan.

- Már nem számít – néztem a szemébe, majd eltűrtem egy tincset a füle mögé. – De ugye ott leszel velem?

- Miért? – tekintett rám kérdőn? – Hisz úgysem lát engem Heikki.

- Nem baj, csak legyél mellettem – jelentettem ki, majd felálltam és őt is felhúztam magamhoz. – Hiányoztál – öleltem át és csókoltam meg, amit készségesen viszonzott is.

- Te is hiányoztál – bújt hozzám még szorosabban. – Üres nélküled a ház.

- Már nem sok van vissza és utána le sem tudsz majd magadról vakarni – vigyorogtam rá.

- Mikor mész legközelebb?

- Még csak most jöttem meg, de már menjek is el? – néztem rá nevetve.

- Nem úgy értettem – mérgesen dobbantott egyet a lábával, majd megpróbált elhúzódni, de nem engedtem.

- Héé – simogattam meg az arcát. – Tudom. Amúgy a héten itthon leszek, hétfőn el kell mennem Milton Keynesbe, majd onnan megyünk Indiába.

- Utána akkor megint hazajössz? – pillantott rám reménykedve.

- Nem sajnos – néztem rá szomorúan. – Indiából egyből megyünk Abu Dhabiba.

- Ilyen helyekre én is akarok menni – jegyezte meg mosolyogva.

- Ha addig élek is, de kiderítem, hogy mi történt veled – ígértem meg neki. – Élni fogsz, és akkor jössz velem mindenhová.

- Megígéred?

- Igen – öleltem meg, amit egy kopogás szakított meg. Heikki nyitott be, majd amint megpillantotta, hogy megint csak a semmit ölelem elborzadva nézett rám.

- Beszélhetünk? – kérdezte sietve.

- Persze, mehetünk – bólintottam, majd megfogva Emily kezét magam után húztam. Amint leértünk a nappaliba Heikki leült az egyik fotelbe, mi pedig Emilyvel a kanapén foglaltunk helyet.

- Szóval – kezdett bele Heikki. – Meg tudod ezeket a furcsaságokat magyarázni?

- Igen – feleltem, majd megszorítottam Em kezét.

- Van itt valaki rajtunk kívül? – nézett meredten a kezemre.

- Igen – bólintottam újra. – Emily Anderson.

- Tessék? – kérdezte döbbenten. –Ezt nem egészen értem.

- Gondoltam – sóhajtottam, majd belekezdtem a magyarázatba. – Emily eltűnt másfél évvel ezelőtt. Feltehetőleg annak az embernek a testvére volt a tettes, akit elítéltetett. Azóta sem találták meg sem élve, sem holtan.

- Akkor mégis hogy van itt?

- Szellemként – feleltem, majd vártam, hogy Heikki is feldolgozza az információt.

- Szellemként – ismételte döbbenten. – Oké.

- Segítened kell Heikki – néztem rá esdekelve.

- Miben?

- Kideríteni mi történt vele. Ryan talán segíthet, mert Kimi azt mondta nem hiszi el, hogy Em meghalt. Heikki nekem szükségem van rá, szeretem őt – kérleltem őt folyamatosan.

- Rendben – felelte egy nagy sóhaj után. – Míg itthon vagyunk felkeressük Ryant és elbeszélgetünk vele.

- Köszönöm!

Bocsikaa :(

Bocsi bocsi bocsi, hogy a héten megint nem volt friss, de... ajj de utálok magyarázkodni :S Mindegy is, a lényeg h ma (kedden) mindenképp lesz friss, és megpróbálok ezentúl tényleg rendszeresen hozni új részt!

Seb vasárnapi teljesítménye fantasztikus volt. Boxból rajtolva dobogó :) Nem hittem volna, de megcsinálta. Az én szememben csak még nagyobb lett :)

Ma találkozunk még ;)

Puszaa