13. rész

Halihó!

Ahogy ígértem itt a 13. rész, és pár napon belül jön a következő :)

Jó olvasást :)

13. rész

- Ti megőrültetek? – csattant Ryan dühös hangja. – A húgom meghalt. Ti pedig most rögtön elmentek innen, és soha többet ne is keressetek! Pláne nem ilyen hülyeséggel. Még, hogy szellem.

- De Kimi azt mondta, te nem hiszed el, hogy Emily meghalt – mondtam gyorsan, mielőtt kihajít minket az irodájából.

- Pedig az a színtiszta valóság, hogy meghalt – felelte, majd felállt és az ajtóhoz sétált. – Lényegtelen, hogy én mit hiszek.

- Kérlek – álltam fel én is és könyörögve néztem rá. – Csak gyere el. Be tudom bizonyítani.

- Menjetek el – tárta szélesre az ajtót, majd a kezével is kifelé intett. – És felejtsétek el a húgomat és ezt az idióta képzelgést is. Viszlát – mondta még, majd visszaült az asztala mögé és felvett egy iratot, amit azonnal olvasni kezdett.

Csalódottan szálltam be az autóba. Nem gondoltam volna, hogy még csak meg sem hallgat minket Ryan. Azok után, hogy Kimi azt állította, nem hiszi, hogy Em meghalt volna csak benne reménykedtem. Ő biztos ismerte azt az orvost, akinek a testvérét elítéltette Emily. Egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy most mihez fogok kezdeni. Azt se tudom, merre kéne elindulni, hogy segíteni tudjak neki. Nagyon bántott a dolog, már csak azért is mert megígértem Emilynek, hogy mindent meg fogok tenni érte. És én már az elején kudarcot vallottam. Nem voltam képes még arra sem, hogy a bátyjának elmagyarázzam a helyzetet.

- Nem adjuk fel – érintette meg a vállamat Heikki, majd biztatóan megszorította.

- Nem tudom, hogy hol kellene nekiállni – osztottam meg vele jelenleg a legnagyobb problémámat.

- Mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni a dokit? – tette fel a végül is logikus kérdést edzőm.

- Igen, azt kéne – feleltem, majd hirtelen beugrott egy nem is olyan régi beszélgetésem Hannával.

- Van ötleted, hol kéne keresni? – nézett rám.

- Hanna említette múltkor, mikor bejelentette, hogy terhes, hogy a pasi, akivel megcsalt orvos és Robertnek hívják – magyaráztam neki már lelkesebben. – Fel kéne keresni őket.

- De szerinted mennyi olyan orvos van, akit Robertnek hívnak? –pillantott rám kérdő tekintettel. – Meg különben sem állíthatsz oda, hogy „héé, nem te raboltad el és csináltál egy szellemet a barátnőmből?”

- Igazad van, de akkor mégis mit tegyek? – kérdeztem megint és egyre jobban kétségbe estem ettől a tehetetlenségtől. – Valamit muszáj csinálnom, megígértem neki, hogy segítek rajta.

- Tudom, nyugodj meg, ha idegeskedsz nem lesz jobb semmi sem – mondta nyugtató jelleggel barátom. – De most tényleg kéne Ryan segítsége ez tény.

- Mire gondolsz? – néztem rá egy pillanatra, majd tekintetemet újra az útra szegeztem. Hiába vagyok világbajnok autóversenyző, én is ember vagyok, aki hibázhat, és nem szeretnék balesetet okozni.

- Ryan ismeri az orvost – kezdett bele a magyarázatba. – Ha el is mennénk Hannáékhoz még csak nem is kéne erről az esetről kérdeznünk, mert Ryan felismerné, hogy ő-e az a doki.

- Igen, csakhogy Ryan szó szerint kidobott minket. Szerinted, ha ezután megint beállítunk hozzá, hogy jöjjön el velünk, eljönne?

- Nem kéne tudnia, hogy hova megyünk – egy pillanatra hatalmas vigyorra húzódott Heikki szája, majd újra komoly tekintettel nézett rám. – Viccet félretéve, mi lenne, ha valami kitalált indokkal segítséget kérnénk tőle, eljönne velünk, onnantól meg már nyert ügyünk van, ha felismeri a fickót.

- Ez mind szép és jó Heikki, de szerintem nem jönne el velünk sehova sem – jegyeztem meg elkeseredetten. – Azt kellene elérni, hogy eljöjjön a házhoz.

- Miért?

- Mert akkor esetleg, ha Emily által el tudnék egy olyan dolgot mondani neki, amit csak ketten tudnak, akkor lenne esélyünk, hogy meggyőzzük az igazunkról – magyaráztam miközben ráfordultam a ház előtti feljáróra.

- Értem.

- Ezt kéne valahogy elérni, de szerintem esélytelen – mondtam, majd kiszálltam és a kulcsomat kezdtem el keresgélni a zsebemben. Mikor megtaláltam és kinyitottam az ajtót egy kíváncsi Emilyvel találtam szembe magam.

- Na mi volt? – kérdezte izgatottan miközben a kezemet megfogva beljebb húzott.

- Semmi – húztam fintorra a számat. – Szó szerint kidobott minket.

- Tessék? – kiáltott fel, és a csalódottság tisztán kivehető volt az arcán.

- Meg sem hallgatott – mondtam, miközben a nyitott ajtó miatt hallottam, hogy valaki megáll a ház előtt de nem foglalkoztam vele különösebben.

- Ezt nem hiszem el – rázta meg a fejét. – Ryan nem ilyen, mindig is szoros volt köztünk a kapcsolat, tudnia kell, hogy élek. Vagyis, nem tudom élek-e, de akkor is ő… - hirtelen félbeszakadt a mondandója, amit nem egészen értettem miért történt.

- Emily – lengettem meg a szeme előtt a kezemet, mivel csodálkozva tekintett mögém. – Ő milyen? Mit akartál mondani?

- Itt van – suttogta. – Tudtam, hogy ő nem olyan.

- Ki van itt Em?

- Tényleg itt van Emily? – hallottam meg Ryan reményteli hangját mögülem.