3. rész

Halihó!

Itt is vagyok a következő résszel Elina és Seb történetéből, ami még mindig Elina szemszögű.  De nyugi, eljön Seb ideje is ;)

Jaa, és Brigi én siettem :D Most te jössz :D

Jó olvasást! :)

Puszaa

3. rész

Elina:

Beültem a spórolt pénzemből nemrég vásárolt Volvoba és szülővárosom felé indultam. Tudtam, hogy a régi házunk még mindig ott áll elárvultan, elhagyatottan és csak rám vár. Ben hosszas könyörgése árán sem tudtam rávenni magam, hogy eladjam. Sejtettem, hogy egyszer még az életben szükségem lesz rá, és most örültem csak igazán ennek a döntésemnek. Sosem lettem volna képes rá, hogy Sebastianhoz, Tomhoz vagy akár Emmához csak úgy becsöngessek és segítségért könyörögjek nekik. Nem, ahhoz túl nagy volt a büszkeségem. Saját magam szúrtam el az életemet, saját magamnak is kell helyrehoznom.

Először még beugrottam a munkahelyemre, ahol felmondtam. Igazából főnökömnek elég volt az arcomra néznie és ismernie Bent, máris tudta mi történt. Adott egy névjegykártyát egy válóperes ügyekkel foglalkozó ügyvéd nevével, címével és telefonszámával és mondta még ma menjek be a feltüntetett címre, majd ő felhívja, hogy érkezem, csak hivatkozzak rá. Nagyon hálás voltam neki, hogy ennyire segíteni akar nekem.

Az ügyvéd irodája nem volt messze a volt munkahelyemtől, és mihelyst kimondtam volt főnököm nevét már be is engedtek. Dr. Berger egy nagyon kedves középkorú férfi volt, felvette az adataimat, készített néhány képet az arcomon és a kezemen lévő foltokról, amely szerinte elegendő ok arra, hogy a lehető leghamarabb kimondják a válást.

Az új és a remélhetőleg boldogabb jövő reményében vágtam neki az útnak, mely visszavitt Heppenheimbe. A hosszú út alatt volt időm gondolkodni az elcseszett életemen. Most már tudom, hogy mindent elrontottam azzal, hogy nem mentem el az egyetemre. Milyen boldog életem lehetett volna Seb mellett, miután lediplomáztam. De mindez már sosem valósul meg, hiszen ő is abbahagyta a versenyzést. 2007 óta nem beszéltem vele, mióta nem csak tesztelt a Forma 1-ben, de rendszeresen részt vett minden futamon, mint szerződtetett pilóta. A beugró amerikai futama után még meglátogatott, de azóta csak az újságokban és az interneten olvastam róla. Mintha csak megszűntem volna létezni számára és ez nagyon fájt. Noha én sem kerestem, de egyszerűen nem is volt rá időm, sem pénzem. Ben mellett meg lehetetlen lett volna. Egyszer mondtam neki, hogy meglátogatnám a barátaimat, annak is egy hasonlóan szép monokli lett az eredménye. Ezután meg már fel sem hoztam többet. Másrészt meg nem is tudta, hogy Sebastian Vettel, a háromszoros világbajnok ez a barátom, bár ennek csak örülök. Ki tudja mit tett volna vele is, na meg nem hagyott volna békén azzal, hogy ha ilyen barátaim vannak miért nem kérek tőlük pénzt. Biztos ez lett volna, és ezt nem akartam. Inkább csendben maradtam és hálát adtam az égnek, hogy nem látták milyen életet élek.

Nagyot dobbant a szívem, ahogy elértem szülővárosom határát. Boldog voltam, hogy végre hazaértem, de megdöbbentett a sárga tábla alatt található másik tábla. Nagyon eredeti módon jelezték az erre járókkal a „Vettelheim” felirattal, hogy itt egy világbajnok él. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy újra láthatom őt, de szomorúságot is éreztem, azért mert eddig elhanyagoltuk egymást. Régen elképzelni nem tudtam volna, hogy majd hat évig ne beszéljünk és találkozzunk. És nem tudtam, hogy fogok érezni, ha megpillantom őt, vagy ő miként fog reagálni rám.

Régi házunk fehér falai már messziről észrevehetőek voltak és én végre boldog voltam, hogy hazatértem. 

Bár a látvány nem volt valami szívderítő. A ház melletti sövény elburjánzott és most szanaszét álltak az ágai. Anyám virágágyása elgazosodott és a rózsák ki is pusztultak belőle. A kertben a fű vagy térdig ért ellentétben a régen szépen nyírt gyeppel. Az udvarban lévő fát kúszónövény fojtogatta. A szívem fájdalmasan szorult össze a tudatra, hogy mi mindent kell megcsinálnom itt mire megint úgy fog kinézni, mint ahogy anyám halála után itt hagytam.

Az autót a ház előtt hagytam és nagy nehezen behordtam a csomagjaimat. Mivel már elmúlt hat óra így boltba sem tudtam elmenni, hogy valami vacsorát összeüthessek, ezért az úton vásárolt két pogácsát és egy üveg teát voltam kénytelen elfogyasztani. Majd miután szerény eledelemet megettem úgy döntöttem nekiállok kitakarítani legalább a szobámban, hogy kipakolhassak. Felporszívóztam, lepókhálóztam, megpucoltam az ablakokat és leportalanítottam, majd áttörölgettem mindent fertőtlenítős vízzel. Miután ezekkel megvoltam nekiálltam a szekrényembe halmozni a ruháimat, amik az évek alatt azért eléggé felhalmozódtak. Mindig is az a fajta lány voltam, aki ha megtetszik valami képtelen vagyok a boltban hagyni. Ugyan ez sok veszekedést szült köztem és Ben között megértettem vele, hogy a saját magam megkeresett pénzzel azt csinálok, amit akarok.

Mikor mindennel kész voltam egy melegítőnadrágot és pólót elővéve a fürdő felé vettem az irányt, hogy végre egy forró fürdőt vehessek. Előtte azonban még be kellett üzemelnem a gázfűtést, ami eltartott ugyan vagy tíz percig, de utána a forró víz ellazította és felmelegítette elfáradt és átfagyott csontjaimat. Ezután tiszta ágyneműt húztam és a meleg szobában az előmelegített ágyba bújva a laptopomat beüzemelve egy filmet kezdtem el nézni. Már majdnem elaludtam, amikor fényszórók világították át a sötétítő függönyt és hangos kiabálás ütötte meg a fülemet. Azonnal megismertem Ben hangját és elöntött a pánik. Honnan tudja, hogy itt vagyok? – futott át az agyamon a gondolat, de most nem kezdtem el agyalni rajta. Gyorsan lekapcsoltam az éjjeli lámpát és a laptopom tetejét is lehajtottam nehogy valami fény is kiszűrődjön, bár tudtam ez nem sokat ér annak tükrében, hogy a ház előtt áll a kocsim. Gyorsan lefutottam és ellenőriztem, hogy be vannak-e zárva az ajtók, majd a szobámba visszasietve a függöny mellől kémleltem kifelé. Ben továbbra is csak kiabált és hosszan nyomogatta a dudát a kocsijában. Jó húsz perc múlva már a rendőrök jöttek ki, gondoltam biztos az egyik szomszéd hívta ki, mert megelégelte a hangzavart. Ben ekkor már az ajtón dörömbölt és követelte, hogy azonnal nyissam ki azt. Kezdtem egyre jobban megrémülni, és nagyon örültem, hogy végre itt vannak a rendőrök, akik elviszik majd Bent innen.

A rendőrautóból egy magas barna hajú férfi szállt ki. Kisfiús arcát látva azonnal felismertem jó barátomat Tomot. Mellette egy másik, szintén barna hajú férfi jelent meg. Őt így nem ismertem, de tudtam, ha Tom itt van, én már biztonságban vagyok. Tom majdnem ugyanannyira védett engem és Emmát, mint Seb ezért szinte azonnal megnyugodtam.

- Elina! Azonnal nyisd ki az ajtót – kiabálta Ben és továbbra is csak ököllel ütötte az ajtót.

- Kérem uram, hagyja abba a kiabálást – kezdte az ismeretlen férfi és Ben vállára tette a kezét, hogy arrébb húzza az ajtótól.

- A feleségem van bent, és kizárt a házból, ne mondja nekem, hogy ne kiabáljak – fordult a rendőr felé Ben. – Jogom van itt lenni!

- De ez akkor sem jogosítja fel, hogy itt hangoskodjon – folytatta nyugodt hangon az ismeretlen rendőr, míg Tom csak a házat kémlelte kíváncsi tekintettel. Na igen, ők nem tudták, hogy férjhez mentem. Ezt még Sebnek sem mondtam el. – Ha nem fejezi be, be kell vinnünk csendháborítás miatt.

- Majd befejezem, ha bejutottam a házba és beszéltem a feleségemmel – csattant fel Ben, míg Tom a rendőrautó mellett telefonált valakinek. Gondoltam a rendőrségre.

- Viszont nagyon úgy tűnik, a felesége nem akar Önnel beszélni, ezért megkérem, hogy távozzon innen, amíg szépen mondom – hallottam még mindig a rendőr nyugodt hangját. Közben már újra lementem a földszintre és már az ajtó melletti ablakon figyeltem az eseményeket.

- Már mondtam, csak akkor megyek el, ha beszéltem a feleségemmel. Jogom van itt lenni – nézett farkasszemet a rendőrrel Ben és semmi jelét nem mutatta, hogy el akarna menni innen. Tudtam, hogy csak akkor távozik, ha beszélt velem, és most, hogy itt van két rendőr, az egyik ráadásul Tom nem féltem kimenni. Biztos voltam benne, hogy megakadályozzák, ha bántani akarna. Kinyitottam az ajtót és kiléptem az eddig még ismeretlen rendőr mellé, de így, hogy már szemből és közelről látom felismertem benne Danielt, Tom két évvel idősebb testvérét.

- Semmilyen jogod nincs itt lenni Ben – fordultam felé, de közben egy lépéssel Daniel felé hátráltam, aki nyugtatásképp a derekamra tette a kezét úgy, hogy Ben ne láthassa. – Ez a ház az enyém, és neked semmi közöd hozzá nem, hogy jogod lenne itt lenni.

- Eli, hisz a férjed vagyok és szeretlek – kezdett el közelebb lépkedni, én meg egyre jobban hátráltam, ahogy Daniel is mögöttem.

- Ha szerettél volna nem ütöttél volna meg már többször is – mondtam és éreztem, hogy a derekamra fonódó kar megfeszül körülöttem. Hát igen, még nem látták az arcomat. Közben hallottam, amint egy autó állt meg nem messze, de nem foglalkoztam vele. – Ez a ház az enyém, nincs hozzá közöd és most menj el – kértem, majd elléptem az ajtótól, ki a fölötte világító lámpa fényébe, ami pont megvilágította az arcomat. Mellettem Daniel halkan felszisszent, Tom is felhördült a sövény melletti bejárónál, de egy harmadik hangot is hallottam, ami elég hangosan felmordult. Tom felé pillantottam és megláttam mellette egy nagyon dühös Sebastian Vettelt. Szívem megtelt szeretettel, amikor Sebre néztem. Haja rövidebb lett, már nem az a hosszú szanaszét álló hajú tini állt előttem. Válla szélesebb lett, és a testalkata is jól láthatóan izmosabb, mint amikor utoljára láttam. Most egyszerűen csak idesétált. Nyugodtnak látszott, ruganyos léptekkel közelített, de én ismertem már annyira, hogy tudjam, csak a dühét leplezi. A szeme izzott. Bal kezén még mindig kötés volt, a jobb pedig most Ben arcát célozta meg. Nem tudtam megállni mosolygás nélkül a jelenetet, amikor Ben közelebbi kapcsolatba került a járda betonjával.

- Vettel – nyöszörögte Ben, majd feltápászkodott és védekezésre emelte kezeit, de Seb nem ütötte meg többször. Megragadta a kabátjának a nyakát és az autója felé kezdte el vonszolni. Kinyitotta az ajtót, majd szó szerint belökte az ülésre Bent, akinek a feje előrehanyatlott és lefejelte a dudát, ami hangosan tülkölt, míg el nem emelte onnan.

- Takarodj innen – morogta Seb. – Ne lássalak meg még egyszer Lini közelében különben megkeserülöd. Érthető voltam? – nézett Benre dühösen és becsapta az ajtót, majd kék szemeit rám szegezte. – Szia Lini!

Ötven árnyalat trilógia

Sziasztok!

Tegnap írtam, hogy múlt héten igencsak lefoglalt E. L. James könyve, vagyis könyvei. Eredetileg nem          akartam írni erről, de most úgy érzem muszáj. 

Sokan ajánlották már, hogy olvassam el, mert nagyon jó könyv. Először elolvastam miről szól, és mivel nem igazán rajongok az erotikus könyvekért úgy gondoltam kihagyom, majd ráakadtam a kritikákra. Úgy gondoltam ez felejtős lesz és kihagyom, majd mégis rászántam magam és azt kell mondanom nem tudtam letenni. 

Először is a történetről egy pár mondatot: Christian Grey a multinacionális cég fiatal, eszméletlenül jóképű vállalatigazgatója és Ana Steele az irodalom szakon tanuló, kissé szerencsétlen, naiv és a történet elején még szűz BDSM kapcsolatáról szól. (Aki esetleg nem tudja mi ez, itt olvashat róla.) Anat egyszerre vonzza és riasztja a férfi. És noha a férfi eleinte küzd ellene nem tud neki ellenállni és bevezeti életébe, ahol Ana felfedezi saját sötét vágyait.

Ma azonban elgondolkodtam a könyvön és a kritikákon. Nagyjából egyet is értek velük, viszont az teljes mértékben felháborított, amikor azokat az olvasókat kezdték el kritizálni, akik elolvasták és tetszett is nekik a könyv. Kérdem én, milyen jogon ítélik el azt akinek ez tetszik? Mindenkinek mások a határai, mást fogad el és mástól undorodik. 

Nem értek egyet azzal, hogy a történetet egy egyszerű pornónak mondják, amiben csak szexjelenetek sokasága van és nincs benne történet. Mert van. Ana és Christian találkozik, megismerkedik majd megint találkoznak, randiznak, csókolóznak, szeretkeznek, elmennek ide-oda. Egy párkapcsolatról szól. Noha nincsenek benne nagy fordulatok és izgalmak, eléri azt, hogy ne tudd letenni. Ráadásul még ott van maga az a rejtély, ami végig izgalomba hozza az olvasót, hogy vajon mi történhetett Christiannal, ami miatt ilyen életmódot folytat. Viszont a sok részletbe menő szexjelenet sem lehet kifogás, hiszen világosan le van írva, hogy ez egy erotikus könyv. 

Nem egy szokványos kapcsolatról van szó, viszont azt mondani, hogy ez gusztustalan és perverz nem mondanám. Léteznek ilyen emberek, és szerintem ha ezt az életformát biztonságosan alkalmazzák nem lehet kifogásolni. Bár tény, hogy ehhez egy olyan társ is kell, akiben feltétel nélkül megbízol.

Nagyon vártam azt a pontot, amikor Ana besokall. Várható volt valamilyen szinten, hiszen tapasztalatlan volt,  és egyértelmű, hogy a határai sem egyeztek Christianéval. Viszont a viselkedése nem elítélendő, hiszen szerelmes volt, életében először. És azt hiszem nem kell magyarázni, hogy egy szerelmes nő, mindent megtesz a szerelméért. Még meg a számára megalázó helyzetekbe is belemegy érte, csak neki jó legyen, neki okozzon vele örömet. És azt hiszem ez nem elítélendő. 

Az eredetit nem olvastam, viszont felkészültem arra, hogy a magyar fordítás nem a legjobb. (Nem értem a Kings of leon-t miért kellett lefordítani Oroszlánykirályra :) ) Viszont olvasás közben kiakasztottak a "szent szar", "szent tehén", "basszantyú" és hasonlók. Ezeket valahogy nem tudtam megszokni. Ami még zavart az Christian hálószobán kívüli irányításmániája, hogy folyton eteti Anat, és ha az nem eszik már kiabál, meg mindenért büntetni akar. Ez belőlem elég sok ellenérzést váltott ki. Ami még zavart az Ana tudatalattija és belső istennője, aki hol bukfencezik, hol kanapén terpeszkedik meztelenül, hol kanapé mögött bujkál.

Nem ítélem el ezt a kapcsolatot, bár tartósan nem élnék ilyenben. Már írtam az elején, hogy nem szerettem az ilyen műfajt, de most ezt is megszerettette velem a könyv. És azt kell mondanom, hogy olvasás közben elgondolkodtam azon, hogy a megfelelő partnerrel talán még egy hasonlóban is benne lennék. Ritkán persze. :) 

Azt nem tudom ki tudta, hogy ez a könyv eredetileg egy Twilight fanficnek készült, de bennem egyáltalán fel sem merült, hogy Edward Cullenre és Bellára asszociáljak olvasás közben. Edward egyedül abból a szempontból jutott eszembe mindig, mikor Christian bronzszínű hajáról írtak, ami elég sokszor előfordul. Igazából ez is kissé zavart, hogy majdnem minden második oldalon arról olvasok, hogy Christian haja, meg szürke szeme, meg a szürke flanelnadrág és a fehér ing van rajta, mintha más ruhája szinte nem is lenne. Ezen kívül szinte semmit nem tudunk róla, hogy kéne elképzelni, sem az, hogy na most milyen az arcformája vagy ilyesmi, csak annyi, hogy szürke szem, bronz haj, szürke naci, fehér ing és kb. görög istenszerű test. Anáról még ennyit sem. Kék szem, barna haj. Igazából őt sem tudtam nagyon elképzelni. És ez azért zavart.

Ami viszont pozitívum, hogy mennyi érzést kiváltott belőlem a könyv. Volt, hogy hangosan nevettem, volt csak, hogy magamban mosolyogtam, ezek leginkább az e-mail váltásoknál fordultak elő. Volt, hogy visszatartott lélegzettel olvastam, hogy mi lesz, volt, hogy legszívesebben hagytam volna a fenében, vagy annyira izgalmas volt, hogy az egekben volt a pulzusom, vagy éppen kiabáltam, hogy ne csináld és nem vagy normális! Ilyesmi ritka nálam, szóval mindenképp jó volt. És örülök, hogy elolvastam és nem csalódtam benne, jó döntés volt :)

A szereplők elképzelésének hiánya miatt rákerestem, kik játszanák a leendő filmben őket. Nos, ezekben nagyjából egyetértek :) Matt  tökéletes Christian, viszont a csaj sztem nem jó választás :)

Matt Bomer

Shailene Woodley

Ők is szóba kerültek a film főszereplőiként:

Mila Kunis

Ian Somerhalder

Na hát kb. ennyit tudtam írni róla, ha valakinek kérdése lenne, vagy érdekelné a történet jelezze és szívesen elküldöm neki mind a három könyvet pdf formátumban :)

Puszaa :)

19. rész

Halihó!

Bocsika, megint eltűntem a múlt héten. :( Nos az oka az újonnan kialakult Christian Grey mániámnak köszönhető. Okoljátok az irányításmániás, változékony Ötvent :D Ja szóval a múlt héten kiolvastam mind a három könyvet, úgyhogy most belevetem magam az írásba. De tényleg, nagyon jó az a könyv, csak ajánlani tudom, persze ha elmúltál 18, mert eléggé korhatáros :P Szóval, akinek esetleg kell, jelezze és annak szívesen elküldöm e-mailben :) Jaa, A szürke ötven árnyalata trilógiáról van szó ha még nem jöttetek volna rá :)

Nos az új részről nem mondok sokat, csak, h kivételesen nem teljesen Seb szemszög :) Nem az új történetből van, az majd holnap, vagy utána még nem tudom :)

Jó olvasást és remélem azért írtok, h milyen lett :)

Puszaa :)

19. rész

Egész nap az öcsémmel játszottam, nem igazán volt kedvem semmi máshoz, kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Tekintve, hogy tegnap este egy nadrágban futkostam kint a hidegben nem is annyira meglepő. Este mikor lefeküdtem és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót, nehogy anyámnak megint eszébe jusson ránk törni, már nem csak a fejem fájt, de a torkom is elkezdett kaparni. Nem nagyon örültem neki, mert ha én beteg vagyok az nem múlik el egyik napról a másikra. Vettem egy forró fürdőt, és bebújtam az előmelegített ágyba, ahol Em azonnal a karomba fészkelte magát. Egyenletes szuszogása megnyugtatott és mély álomba merültem.

Emily:

Seb mélyen aludt mellettem, de olyan nyugtalanul vette a levegőt, és ahogy hozzám bújt éreztem milyen izzadt. Megérintettem a homlokát, ami tűzforró volt. Tudtam, hogy ez nem lesz jó így, fel kell ébresztenem – gondoltam magamban.

- Seb – rázogattam a kezét, de csak nyugtalanul nyögdécselve aludt tovább. Nem tudtam mit tehetnék én érte.  – Seb, fel kell kelned.

- Fázok – motyogta és jobban hozzám bújt.

- Tudom, pont ezért, kell felkelned és bevenni egy lázcsillapítót. – mondtam neki, miközben a homlokát simogattam.

- Nem akarok, álmos vagyok. Alszom még inkább – suttogta és tényleg aludt tovább.

- A francba most mit csináljak? – keltem fel mellőle és fel alá kezdtem járkálni a szobába, valami kivitelezhető ötleten gondolkodva. – Heike. Igen, ő kell ide, ha egyszer látott meg tudom csinálni másodszor is – mondtam magamnak és már mentem is a vendégszoba felé, ahol Norberttel megszálltak. Nem tudtam ez mennyire jó ötlet, tekintve, hogy Heike mennyire megrémült, mikor először megpillantott, de most végül is a fiáról van szó. Csak nem fog szívrohamot kapni, ha meglát. Legalábbis reméltem.

Most egyszerűen csak átsétáltam az ajtón és az ágyhoz léptem, amin Seb szülei az igazak álmát aludta. Óvatosan kinyújtottam a kezem Heike felé, de az csak keresztülsiklott rajta. Még legalább kétszer próbálkoztam, de egyszer sem sikerült. Kezdtem egyre idegesebb lenni, mert Seb igen rossz állapotban volt.

- Heike – mondtam és erősen koncentráltam, hogy most meg tudjam érinteni. De keze most is csak átsiklott a testen. – A francba, mégis, hogy csináljam? – morogtam és újra csak fel alá kezdtem járkálni. Minden erőmet összeszedtem, és arra koncentráltam, hogy Seb anyukája észrevegyen. – Észre kell vennie, Sebnek segítségre, gyógyszerre van szüksége, minél előbb – mondtam határozottan és újra az ágyhoz léptem, mély lélegzetet vettem és kezemet kinyújtva próbáltam újra csak megérinteni Heike-t. Hál Istennek végre sikerült megérintenem és egy kicsit megráztam a karját. Heike szeme azonnal felpattant, felült és kezét a szájára szorítva próbálta visszafojtani kikívánkozó sikítását.

- Úristen – suttogta rémülten és tágra nyílt szemekkel bámult rám.

- Asszonyom – mondtam gyorsan. – Kérem, jöjjön velem, segítenie kell.

- Mi a baj? – kérdezte halkan, és szerintem még mindig halálra rémülten, hogy engem lát. – Mit tudok én neked segíteni az éjszaka közepén?

- Seb – hadartam, és fia nevének említése után mindjárt jobban figyelt. – Lázas és nem tudtam felébreszteni, hogy menjen le és vegyen be gyógyszert.

- Menjünk – mondta és magára kapva a köntösét jött utánam a hálóhoz. Láttam a szemében a döbbenetet, amikor nem törődve a kilinccsel egyszerűen csak keresztülsiklottam rajta. A hálóban Seb még mindig nyugtalanul forgolódott, és a homlokát érintve éreztem, hogy még forróbb, mint az előbb volt. Vártam, hogy Heike megjelenjen mellettem, de ez nem történt meg ezért az ajtó felé fordítottam a tekintetem és láttam, hogy a kilincs ugyan mozog, de az ajtó nem nyílik ki. Rögtön tudtam, hogy Seb zárta be azt, nehogy még egyszer rá nyissanak és hirtelen nagyon dühös lettem rá. Tudja, hogy nincs jól és bezárja az ajtót. Most mégis mi a francot tegyek már megint?

- Seb – próbáltam felkelteni, de csak átfordult a másik oldalára. Ezúttal erősebben ráztam meg a karját. – Seb az Istenért, fel kell kelned!

- Hagyj – nyöszörgött és nyugtalanul forgolódott tovább.

- Kérlek édes, csak az ajtót nyisd ki – könyörögtem neki, de semmi haszna nem volt. Kimentem Heikéhez, aki értetlen arccal meredt rám. – Seb bezárta az ajtót, és nem tudom felébreszteni. Mit tegyek? – kérdeztem már-már hisztérikusan. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik.

- Hé, nyugodj meg – lágyult el Heike tekintete, és óvatosan nyúlt az arcom felé, amit mindkettőnk őszinte megdöbbenésére sikerült megérintenie. Megsimogatta az arcélem, majd a karjaiba zárt. – Örülök, hogy itt vagy a fiamnak, és bocsánatot kérek, azért, ahogy eleinte viselkedtem veled. Csak furcsa volt. És megdöbbentő.

- Semmi baj – mosolyodtam el, de ez nem volt igazán őszinte mosoly, mivel nagyon aggódtam Sebért. – Mit csináljak?

- Próbáld meg kinyitni az ajtót – tanácsolta, majd elindult a lépcső felé. – Én addig hozok fel vizet és lázcsillapítót.

- Rendben – mondtam, majd visszamentem az ajtó túloldalára. Nyúltam a kulcs felé, de az már harmadszorra is átsiklott a kezemen. Nagyot fújtattam, és egy reménykedő pillantást vetettem Sebre, hátha felébredt, de ez nem történt meg. Erősen koncentráltam, majd megint a kulcs felé nyúltam és ezúttal sikerült megragadnom, és azonnal el is fordítottam a zárban azt. Kimentem a szoba elé, és láttam h Heike épp akkor jön föl a lépcsőn.

- Sikerült – mondtam neki boldogan. Ő elmosolyodott és végre belépett a szobába, ahol nekiállt levinni a fia lázát.

2. rész

Halihó!

Bocsánat, h a múlt héten elmaradt a friss a másikból, de most annyira ez van a fejemben, h ahhoz nem volt ihletem, de remélhetőleg a héten már tudok belőle is frissíteni :)

Puszaa :)

2. rész

Elina:

- Seb – suttogtam nevét meghatottan, mely az üres kis boltban visszhangozva hallatszott újra. Megsimogattam a gravírozást, és fájó szívvel gondoltam életünk együtt leélt szakaszára.

Seb mindig mellettem volt. Az oviban, ahol, ha kellett megvert egy fiút csak mert az bántott, ahol együtt játszottunk, egymás mellett ettünk és aludtunk. És ezek ellen még a dadák sem tudtak mit csinálni. Elfogadták és mosolyogva figyelték kettősünket. Velem volt az iskolában, ahol, ha én táncoltam ő az óra végén az ajtóban várt rám, ha ő ment versenyre én vele tartottam, és szurkoltam neki. Vele örültem, ha nyert és vigasztaltam, ha nem sikerült neki valami. A középiskolába is együtt mentünk, ahol szintén rendíthetetlenül óvott mindentől és mindenkitől. Egy fiú orrát be is törte, mert az egy hét után egy szó nélkül hagyott el egy másik lányért. Ezután már szinte senki nem mert velem ujjat húzni, Seb haragja mindenkit elért. Mellette mindig biztonságban éreztem magam.

Aztán tizennyolc évesen minden megváltozott. Nem az én hibámból, nem is Seb miatt. Egyszerűen így hozta a sors. Anyámat egy bankrablás alkalmával meggyilkolták. Seb mellettem volt napokon át, mint mindig, most sem hagyott egyedül. Anyám életbiztosítása épp arra volt elég, hogy a temetést és a ház fennmaradó törlesztését kifizettem. Azonban azt az álmunkat, miszerint én Seb versenymérnöke leszek kettétörte. Hiába vettek fel Németország legjobb egyetemére, pénzem már nem volt rá.

Így mikor Seb elindult a következő versenyére, zokogva, fájó szívvel, életemben először nélküle elindultam munkát keresni. A stuttgarti Mercedes gyárban kaptam portásként állást, és mivel jogosítványom és autóm nem lévén kerestem a városban egy albérletet is, ami nem volt túl nagy viszont a fizetésemhez igazítva olcsó volt. Egyedül ücsörögtem a kis portás szobában, egyedül voltam otthon, nem volt velem Seb és magányos voltam. Nagyon magányos. Igaz voltak még barátaink, Tom és Emma, de ők is továbbtanultak, így ők sem voltak velem. Seb eleinte még meg-meglátogatott a versenyei között, de ezek az alkalmak is ritkultak, mivel már néhány alkalommal a Forma1-ben is tesztelt, majd meg is szűntek teljesen. Fájt ugyan, hogy ígéretével ellentétben miszerint mindig mellettem lesz majd, magamra hagyott, de megértettem. A versenyzés és a Forma1- be kerülés volt az álma, és nem én akartam az lenni, aki tönkreteszi neki ezt, ha már a saját álmomat nem sikerült megvalósítanom. A barátaim nélkül még csak-csak ellettem volna, de Seb nélkül nem. Egyre jobban felemésztett a magány.

Ekkor és itt ismertem meg Bent. Szőkésbarna hajával és szürkés szemével nagyon is vonzó volt, Kinézetre az a tipikus rosszfiú, de mint ismeretes a jó kislányok a rosszfiúkra buknak, és ez alól én sem lehettem kivétel. Ben mindig is kedves volt velem, a szüneteiben felkeresett, beszélgetett velem. Később már kávét és sütit hozott nekem, majd meg is várt engem a műszakja után és hazáig kísért. Ben nagyon is értett a csábításhoz és nem is volt nehéz dolga egy magányos, fiatal lánnyal. Eleinte amennyire tartottam tőle, a későbbiekben már annyira vágytam a társaságára. Mai eszemmel már tudtam volna, hogy minél messzebb el kellene kerülnöm, de akkor még, ha maga Seb mondja, akkor se hallgatok rá. És elkövettem életem legnagyobb hibáját.

A fiatal, magányos, naiv és hiszékeny énem hibája volt az, amikor öt hónap járás után igent mondtam Ben lánykérésére. Azóta már megtanultam, amit már akkor tudnom kellett volna. Hogy sosem szabad elhamarkodottan dönteni, hogy még a legcsábítóbb kérdésre válaszolva is mindent alaposan át kell gondolni. Én ezt akkor még nem tudtam, csak azt, hogy ez az egész Bennel egy új irányba sodorja az életemet. Nagyon nem a jó irányba.

Összeházasodtunk egy kis kápolnában, ahol mindig rendelkezésre állt két ember, akik jók lesznek esküvői tanúnak. Felmondtuk mindketten a saját kis albérletünket és egy közös nagyobba költöztünk, ahol aztán egy hétig kettesben eltöltöttünk egy amolyan nászút félét. Minden szép és jó volt. Még.

A bajok akkor kezdődtek, amikor három évvel később egy téli éjjelen majd, negyvenfokos lázam lett. Ben, mint szerető férj munkáját feledve gondozott és ápolt, és ez kifejezetten tetszett magányos lelkemnek. Imponált, hogy egy ilyen jó ember van mellettem, aki még a bajban sem hagy magamra, hogy én vagyok számára a legfontosabb. Eszembe jutott akkor, hogy Seb akármennyire is szeretett és szerettem én is, ezt sosem tette meg értem. Az autóversenyzés mindig is elsődleges helyet foglalt el a szívében. És ezután következtem csak én.

Ám az már cseppet sem tetszett, hogy a következő hét elején munkába érkezésünk után Ben megkapja a felmondó levelét. Ezután aztán minden megváltozott. Ben engem okolt mindenért, holott csak beteg voltam. Aztán kiderült, nem is a betegségemnél kezdődtek a hiányzásai, hanem már előtte is ki-kimaradozott a munkából. Minden nap, amikor hazaértem csak a tévé előtt ücsörgő férfit láttam. A lusta és a naplopó férjemet, akibe egykor beleszerettem. De ennek az érzésnek mára már nyoma sem maradt. Hiába kértem, könyörögtem neki, hogy keressen munkát sokáig nem volt hajlandó eleget tenni kérésemnek. Csak miután már az én kis fizetésem kevésnek bizonyult. Ezután újabb veszekedések árán végül elértem, hogy Ben nekiálljon munkát keresni. Nem is sokkal később sikerrel járt, és én alig vártam a következő hétfőt, amikor végre munkába állhat. Kezdtem hinni benne, hogy végre kilábalhatunk ebből a kilátástalan helyzetből.

Ám a várt nap sem hozott túl sok jót. Ugyan aznap még semmi gond nem volt Bennel, másnap már annál inkább. Megint nem jelent meg a munkahelyén. Ezt pedig sem a főnöke, sem pedig én nem toleráltam. Alig vártam már, hogy Ben megérkezzen, hogy jól beolvashassak neki, azonban nem úgy tért haza, mint azt én vártam. Ben teljesen részeg volt. A hétvégéig minden nap ez ment, reggel elment, este hazajött elázva. A szombati napon addig veszekedtem vele, hogy legalább bevásárolni menjen el, míg én takarítok. Nagy nehezen elindult, este későn pedig üres kézzel ismét részegen tért haza. Amikor pedig a pénzemet követeltem tőle csak egy pofon volt a válasz. Másnap a bőröndömmel a kezemben épp kisétálni akartam a házból Ben megállított. Addig könyörgött és esküdözött, hogy megváltozik, míg tényleg elhittem neki és végül maradtam.

Hosszas könyörgésem a gyárnál, miszerint vegyék vissza Bent meghozta az eredményét, ám nem épp úgy, mint azt szerettem volna. Ben a Forma1-es szerelők között kapott munkát. Alig akartam elhinni, hogy, ami az én álmom volt a legjobb barátommal nekem nem sikerül, de általam a férjem bekerül abba a közegbe, ahová én vágytam mindig is. Ben február elején átköltözött Brackley-be, az ottani gyárba és megkezdte a munkát. Mivel abba a csoportba osztották, akik mennek majd a futamokra az a helyzet állt elő, hogy volt férjem, meg igazából nem is. A sűrű program miatt nem igazán tudott hazajárni, így megint csak előjött az az érzésem, hogy magányos voltam. A hosszabb nyári szünetben itthon volt, meg akkor, ha több hét volt két futam között, de egyébként egyedül voltam, mint a kisujjam. És ez így ment egészen 2012 végéig.

Év végén azonban bejelentette, hogy visszakérette magát a stuttgarti gyárba. Állítása szerint egyrészt hiányoztam neki, másrészt pedig megunta a folyamatos utazgatást. Jól esett ugyan, hogy miattam is haza akart jönni, de tudtam, hogy ez kettőnk között már nem fog működni. Túl sok ideig volt távol, és azzal, hogy három éve szinte elmenekült a problémák elől még nagyobb lett a szakadék kettőnk közt. De úgy gondoltam, ha már egyszer miattam feladta a jól kereső, biztos állását, és végül is megváltozott, ahogy kértem tőle, megérdemel még egy esélyt. Arra azonban nem gondoltam, hogy megint az italba menekül. Hogy mi miatt, máig nem tudom, annyi a biztos, hogy március végén a főnökünk a kezembe adta Ben elbocsájtását jelentő levelet. Abban a pár napban minden összejött, és én nem bírtam tovább. Először a vasárnapi futamon Seb balesetet szenvedett. És nagyon úgy tűnik, hogy az eddigi három világbajnoki címe után nem lesz több neki. Olyan súlyosan sérült az egyik keze, hogy egy Forma1-es autó vezetésére már soha többet nem lesz képes. Aztán Ben újbóli kirúgása.

A hétvégén aztán Ben megtette azt, ami végképp arra sarkallt, hagyjak itt mindent és térjek vissza Heppenheimbe. Mikor újból részegen állított haza, és egy kiadós veszekedés után a fejéhez vágtam, hogy egy mihaszna ember, akit a felesége tart el egy jól irányzott ütéssel hálálta meg. Egyensúlyomat vesztve estem neki a szekrénynek, ahol elsötétült minden. Másnap aztán mivel Ben nem volt otthon összepakoltam minden cuccomat, bepakoltam a kocsimba, és megtettem azt a lépést, amit már jó régen meg kellett volna tennem. Kisétálni Benjamin Adler életéből.

Díjak! :)

Halihó!

Kész a friss is, de először kicsit szórakozok ezekkel a díjakkal  :D Úgyhogy holnap reggelig kis türelmet még :D

Puszaa :)

Először is ezt köszönöm szépen Briginek :) Aranyos vagy, imádás :) ♥

Szabályok:

1. Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra.

2. Minden kérdésre őszintén válaszolj.

3. Add tovább a díjat 7 személynek.

4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször is meg lehet kapni.

Kérdések:

 1. Melyik pilótával (ha nem szereted az f1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?

 Seb, ez egyértelmű :D

2. Miért vele?

 Tetszik a mosolya, hogy mindig vidám, és szeretem a vidám embereket :D

3. Milyen az álomrandid? (Hová mész és kivel?)

 Ezen még nem igazán gondolkodtam el. Attól függ, hogy kivel :) Eddig minden barátommal elképzeltem egy álomrandit, de ez tényleg pasi függő is. De leginkább egy romantikus vacsora :)

4. Milyen számodra a férfiideál?

 Külsőleg legyen szőke és kék szemű. Izmos, de ne ilyen agyon gyúrt, mert azt már nem viselem el. Belsőleg legyen kedves, szeressen, legyen romantikus és határozott. Nem bírom az ilyen teszetosza pasikat :)

5. Álomlánykérés?

 Kettesben, romantikusan, legyen meglepetés, de egyszerű legyen. Ne legyen ilyen elrejtett gyűrű meg hasonlók, térdeljen le kérjen meg és kész :)

6. Voltál már úgy igazán szerelmes?

 Igen :)

7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)

 Imádom a száguldást és az adrenalint. És ebben mindkettő megvan :)

8. Van szerencseszámod/tárgyad?

 Nincs, nem hiszek benne :)

9. Szoktál éjszakánkként álmodozni? Ha igen, ki szerepel benne?

 Minden éjjel :) És ha hihető ha nem, de Sebbel :) Olyan jó mindig arra elaludni, hogy elképzelem kettőnket :D

10. Hogy hívják a legjobb barátodat/barátnődet? Miért tartod annak?

 Olivér :D Mert neki mindent elmondhatok, attól függetlenül h pasi :D És mert bolond, meg hülye, de az enyém és imádom :D

11. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)

 Aham :) Smink nélkül sehova, és minden reggel vagy húsz perc mire csak azt kiválasztom  mit veszek fel :D

12. Mindent meg tudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?

 Nagyon apás vagyok, de anyuval mindent meg tudok beszélni. Apuval nem igazán, de mindkettő közel áll hozzám :)

13. Hogyan vetemedtél rá, hogy végignézz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)

 A legelsőt még nagyon régen és kicsiként néztem. Unokanővéremmel néztem, de akkor még nem néztem rendszeresen, az csak 2007 óta tart :D

Díjazottak:

Bloodorange

Tina96

Alexa^^

Liina

Lya

Mercii

Detti((:

Másik díj :) 

Köszönet érte Briginek és Bloodorangenak :)

SZABÁLYOK:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küldd tovább 11 embernek.

11 DOLOG MAGAMRÓL:

1. Szőke vagyok (festett, eredeti barna :D) és barna hajú :)

2. Szeretek olvasni.

3. Egyke vagyok.

4. Egy zalai faluban élek.

5. Szeretek sütni és főzni.

6. A szőke kék szemű izmos pasi a gyengém :) 

7. Utálom a horrort.

8. Viszont bírom az ilyen Odaát, Gyilkos elmék és CSI sorozatokat :D

9. Szeretek írni, csak sajnos mindig valami közbejön. :S Ma éppen sofőrködnöm kellett :/

10. Nem igazán vannak lány barátaim. Mindig is jobban kijöttem a srácokkal :D

11. Mindig szólnia kell nálam a zenének :) Nélküle túl nagy a csend :D

BLOODORANGE KÉRDÉSEI:

1. Ki áll hozzád a legközelebb?

Anyukám és a legjobb barátom, Olivér J

 2. Szoktál lehetetlen dolgokat kívánni?

Csak azt :D

 3. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

Robert Pattinson J

 4. Van olyan film, aminek a vége könnyeket csalt a szemedbe vagy elérzékenyültél rajta?

Remember me, Rob főszereplésével J

 5. Milyen típusú könyveket olvasol?

Romantikus, vámpíros, vagy valamilyen természetfelettis könyveket általában J

 6. Mióta szereted a Forma 1-et?

2007 J

 7. Szoktál vakon belemenni kétes helyzetekbe?

De még milyen sokszor :/ Jól meg is bánom utána :S

 8. Milyennek látod magadat?

Jó kérdés. :D Hm.. alapvetően csendes vagyok, viszont ha rám jön a dumálhatnék nem lehet leállítani, sztem kedves is vagyok, és anyumnak igazat adva magamba fordulós J

 9. Ha gazdag lennél, akkor mi lenne az első dolog amit megtennél?

Segítenék rászoruló családokon J

 10. Hol élnél a legszívesebben?

Vagy nagyon meleg, vagy nagyon hideg helyen :D

 11. Kedvenc előadód?

Mikor hogy J Attól függ milyen kedvem van. Nagyon kedvenc nincs, talán csak Alicia Keys J

BRIGI KÉRDÉSEI:

1. Vannak testvéreid?

Nincsen. L

2. Melyik az a tantárgy, aminek azonnal abbahagynád a tanulását? Miért?

Matek. Ahhoz nagyon hülye vagyok :D

3. Milyen sportokat kedvelsz?

F1, tenisz.

4. Űzöl valamilyen sportot?

Régen fociztam az áltsulis lány foci csapatban, középsuliban meg teniszeztem, ma már egyik sem J

5. Milyen történeteket szeretsz olvasni? Miért?

Hát ha blogra célzol, akkor ha elolvasod ami a bloglistában szerepel, megtudod J Ha könyvre, akkor pedig romantikus, vámpíros, vagy olyan amiben természetfeletti lények szerepelnek. (Pl. Szurovecz Kitti – Fényemberek). Miért? Ez áll hozzám a legközelebb és ezek a témák érdekelnek J

6. Hány pár cipőd van otthon?

Nem tudom pontosan :D Nagyon sok :D Sajnos cipőmániás vagyok, ami megtetszik nem tudom otthagyni J

7. Szereted a telet? Ha igen, miért?

Igen. Olyan nyugalmat árasztó J

8. Melyik befejezés áll hozzád közelebb? Dráma vagy Happy end?

Happy End J

9. Álom úti célod?

Monte Carlo, és Amerika :D

10. Ha kívánhatnál egyet, mai biztosan valóra válna, mi lenne az?

Azt tartom, hogy ha nagyon szeretnél valamit ne mond el, mert nem teljesül J Szeretném ha teljesülne, szóval bocsi J

11. Szereted a nagy felhajtást magad körül vagy inkább a nyugalmat szereted?

Nyugit J

KÉRDÉSEIM:

1. Ha nem pont ebbe a korba születtél volna, mikor élnél legszívesebben?

2. Ki a kedvenc történelmi személyed? Miért?

3. Ha lenne lehetőséged egy elemmel bővíteni a Világ hét természeti csodáját mi lenne az?

4. Milyen könyvet olvastál utoljára? Nem tankönyv :D

5. Melyik a kedvenc szereplőd, egy általad olvasott könyvből? Miért?

6. Melyik a kedvenc saját magad kreált szereplőd és miért?

7. Melyik történetedet látnád viszont könyv formában?

8. Mi a kedvenc évszakod és miért?

9. Mi a kedvenc filmed? Miért?

10. Mi a kedvenc sorozatod és abból a leginkább kedvelt szereplőd?

11. Lányokkal vagy srácokkal barátkozol leginkább?

DÍJAZOTTAK:

Liina

Alexa^^

Lya

Tina96

Rina

RedBullGirl

Detti((:

April

Mercii

Monshe

Dzsordzsi

1. rész

Halihó!

Mint, ahogy ígértem itt az új történet első része. Ebből úgy terveztem, hogy a következő hétfőn jönne, míg a másik történet 19. része csütörtök-péntek magasságában. De lehet, előbb is tudom hozni, mindenesetre legyen ez a kiindulópont :)

A történetről még elöljáróban annyit, hogy mielőtt megköveznétek, hogy egy német kisváros nem ilyen, megjegyezném, tudom :D De most direkt ilyennek kell lennie :) Azt is tudom, hogy Vetteléknek nincs semmilyen kisboltjuk, de valamit Sebnek is csinálnia kell otthon :D

A másik dolog pedig, hogy sokan írtátok, hogy tetszik a Seb szemszög. Nos ez nem csak olyan lesz, mikor melyikhez lesz kedvem :)

Jó olvasást! Remélem tetszeni fog nektek. :)

Puszaa :)

1. rész

Elina:

Lehajtott fejjel mentem végig a kisváros utcáin. Nem volt rajtam semmi feltűnő, egy egyszerű farmer térdnadrágot és egy pólót vettem fel, pont azért, mert mindig mindenki megbámult. Úgy látszik ez sem vált be. Pedig azt sem mondhatja a sok ház előtti padon ücsörgő asszonyság, hogy udvariatlan vagyok. Minden egyes alkalommal mosolyogva köszöntem nekik. Ugyan viszonozták, de mihelyst elhaladtam előttük már dugták is össze a fejüket, hogy egy újabb elképesztően alaptalan pletykát kezdjenek el terjeszteni rólam. Nem tudom mit tehetnék még annak érdekében, hogy ne beszéljenek rólam, ennél hétköznapibban és észrevehetetlenül már nem tudnék viselkedni. Bár régen apám mindig azt szokta mondani, hogy egy ilyen kisvárosban akkor csinálsz valamit rosszul, ha nem pletykálnak rólad. Én mégis egy ilyen életre vágytam. De ez már csak álom marad úgy látszik.

Már kislány koromban is utáltam, ha rólam beszéltek, pedig ez akkoriban is sűrűn előfordult. Pont apámnak hála. Mindig is egy csélcsap ember volt, rendszeresen ivott és veszekedett anyámmal, igaz addig sose merészkedett el, hogy megüsse. Aztán egy hideg téli hétfőn, mikor hazamentem csak a zokogó anyámat találtam otthon, aki közölte, apám elment. Ez nem is volt újdonság, mivel sokszor előfordult már, hogy egy-két napra nem jött haza. Ezúttal azonban örökre elhagyott bennünket. Na nem meghalt, egyszerűen közölte anyával, hogy elege van belőlünk, nem bírja ezt tovább és lelépett. Ezek után már csak a város lakóinak a sajnálkozó pillantásai, és a pletykás népség rosszindulatú megjegyzései követték lépteimet. Sosem értettem, hogy a történtek fényében, és azok teljes tudatában miért mi lettünk a rosszak, és miért pont apámat sajnálták előszeretettel. Szóval már megszoktam, hogy sohasem jó semmi, amit én csinálok, és ha kell, ha nem rólam beszélnek. A tudatnál, hogy mindig én vagyok a téma már csak az rosszabb, hogy nem is titkolják ezt. Még el sem haladtam egy társaság előtt, de már arról sutyorogtak, miért pont azt a ruhát vettem fel, ami épp akkor rajtam volt, vagy, hogy miért jöttem vissza ebbe a városba.

Nos igen, eddigi életemben szinte csak rossz döntéseket hoztam. Mikor tizennyolc évesen a főiskolára készülve anyám hirtelen meghalt minden álmom szertefoszlott. Az, hogy egyszer még elismert versenymérnök legyek a legjobb barátom oldalán, és együtt járjuk a világot. Hoztam egy rossz döntést az egyszerű kisvárosi lánykák naivitása okán és ezt sose állták meg az orrom alá dörgölni. Pedig Isten a tanúm rá hogy már ezerszer megbántam, de még mindig csak szenvedek miatta, na meg a férfiak miatt, akik valami különös oknál fogva mindig engem szemeltek ki maguknak, holott a hátam közepére sem kívántam őket.

De akkor sem adtam meg nekik azt az örömöt, hogy a szobám sarkába kuporodva sírjak, azzal csak külön örömet okoznék nekik, hogy a rossz döntéseim miatt magányos vagyok. Igaz most se vagyok egy társasági ember, de a régi barátaim legalább kitartanak mellettem. Ez nekem bőven elég, annak ellenére, hogy sokszor tényleg elbujdostam volna a világ egy eldugott kis sarkába, hogy kisírhassam magam.

Így tehát emelt fővel, magas sarkúm kopogását hallgatva és udvariasan köszöngetve mindenkinek haladtam végig a városka utcáin. A főutcára kanyarodva halvány mosolyra húzódtak ajkaim, amint megpillantom a kis vegyes boltot. Ahogy minden lépéssel közelebb értem, a szívem is úgy kezdett hevesebben verni. Mint egy kalitkába zárt kismadár, aki szabadulni akar, úgy verdesett, miközben én magamban imádkoztam, hogy most is ott legyen Ő.

Mosolyogva, remegő kezekkel nyitottam be a kis boltba, ahol a pult mögött tényleg ott állt Ő. Isten úgy látszik szeret engem – gondoltam magamban és beléptem.

- Szia Lini – köszöntött Ő is halvány mosollyal az ajkain. – Latte és muffin lesz? – kérdezte kisfiús vigyorral, mire bólintottam és Ő már lépett is a kávégéphez, ahol egy műanyagpohárba megcsinálta a kávémat, majd egy papírzacskóba csomagolt egy dupla csokis muffint. A táskámból elővettem a pénztárcámat, fizettem és a sütit és kávét megfogva épp megfordultam volna, de Ő utánam szólt.

- Lini – szólt, mire kérdőn néztem rá. Erre Ő benyúlt a pult alá és egy sietősen becsomagolt kis dobozt nyújtott felém. – Boldog névnapot!

- Köszönöm – elpirulva, remegő kezekkel és szaporán verdeső szívvel vettem el a dobozkát. Ő még mindig mosolygott, mikor kiléptem a boltból.

Átsiettem a túloldalra, majd a kulcsaimat előkeresve nyitottam be a kis ajándéküzletbe. Amikor becsuktam az ajtót, még átpillantottam a szemközti boltba, ahol még mindig ott állt Ő és vágyakozó pillantással nézett rám. Behunytam a szemem, majd nagyot sóhajtva a pulthoz léptem, ahol kibontottam a valószínűleg sietve és titokban becsomagolt dobozt. Felnyitottam a tetejét, és egy ezüst karkötőt pillantottam meg a bársonypárnán. Kivettem, óvatosan forgattam a kezemben, hátha rejt még valamit, amit nemsokára meg is láttam. A kis lapszerű rész hátoldalán két szív közé négy betűt gravíroztak, EG, mint Elina Gerber és SV, mint Sebastian Vettel.

Elina Sebtől kapott ajándéka.

Díj!

Halihó!

Billentyűim jelentik h meggyógyultak, szal szabad a pálya számunkra :) Hétfőn érkezik az új történet első fejezete, addig még egy kis türelmet kérek szépen tőletek, ha már eddig kitartottatok mellettem :)

A díjat nagyon szépen köszönöm Brigi-nek és Bloodorange-nak! :)

Puszaa, Csibi :)

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

KÉRDÉSEK:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Csilla, Csibi, Csillu ahogy tetszik :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Még nem sírtam egy számon sem, lehet velem van a baj :)

3. Félsz a sötétben?

Ha a lakásban van sötét, az nem zavar, sőt sokszor még nappal is sötétséget csinálok, mert olyan kedvem van, de ha kint van sötét akkor nagyon félek. Állandóan nézegetek mögém, hogy követnek-e. Lehet ez már paranoia :D

4. Szerelmes vagy valakibe?

Perpill nem :)

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Ezt inkább megtartom magamnak ;)

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Nem is egy embert :)

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Nem hiszek a babonában, ez a péntek 13. dolog se igazán hat meg. Nem hozott még sosem olyan szinten balszerencsét, h elkezdjek hinni benne. Viszont középsuliban az osztályban volt egy olyan szokás, h péntek 13.-án megjelenik a képzelt osztálytárs, Bori és mindenki vele beszélgetett :DD

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Csak olyan dolog van :)

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Mi számít cikinek? Mostanában nagyon ciki a közvélemény szerint Justin Biebert hallgatni, szerintem vannak jó számai. :) Ha másnak nem tetszik, h nekem ez tetszik az az ő baja :DD

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Azt nem lehetett egyszerűen sírásnak nevezni :) Az már visítás volt :D Még most is sokszor könnyezem ha sok vért vesznek tőlem, szurinál már azért nem :)

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Nem szeretek szerepelni, utálok középpontban lenni ezért valószínűleg csendben meghúzódnék valamelyik eldugott kis csücskében a világnak :)

12. Szoktál álmodozni?

A nap minden percében :) Anyumék már sokszor falnak mennek tőlem ilyenkor, de naa :D Legalább az álmaimat hagyják meg nekem, ha már sok dologról tényleg csak álmodozni tudok :)

13. Járnál Chace Crawforddal?

Hmm... Nathaniel :D A kedvencem a Gossip Girl-ből, szal simáán :D

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

Mivel egyke vagyok ezért mindenképpen szeretném ha a gyermekemnek lenne testvére. Rossz egykének lenni, de persze ennek is megvannak a maga előnyei, de szerintem inkább hátrányai. Mindig is szerettem volna egy védelmező bátyót, szóval először fiút szeretnék. A neve... Olivér, Dániel vagy Áron :). Utána pedig egy kislányt, akit szerintem Emmának vagy Elinának hívnának :) És asszem kettőnél meg is állnék :D

15. Adni vagy kapni jobb?

Szeretek kapni is, de valahogy adni jobban. Pláne, ha el is találom és örülnek neki. Kapni ebből a szempontból nehezebb számomra, mert minden érzelem látszik az arcomon. Nem tudnám titkolni, vagy megjátszani azt, h tetszik az ajándék miközben nem, csak azért mert nem szeretném látni a csalódottságot a másik félen. 

16. Titkom:

A titok azért titok, hogy ne mondjam el :)

17. Bakancslista:

- Szeretném megtalálni az igazit, és végre igazán boldog lenni :)

- Szeretnék egy olyan munkát, amit nem kényszerből csinálok, hanem mert szeretem.

- Szeretnék eljutni Amerikába :)

- Szeretnék külföldre költözni, lehetőleg vagy Svájcba, vagy Monacóba :D

- Szeretnék a Forma 1-ben dolgozni :D (Ki nem akinek ez a kedvence :D)

- Szeretnék egyszer egy szezon összes futamára kijutni :)

És még nagyon sokáig sorolhatnám, hogy miket szeretnék :D

AKIKNEK TOVÁBB ADOM:

Liina

Tina96

Mercii

Monshe

Alexa ^^

És még soknak igazából, de csak ennyi hely volt :(