10. rész

Halihó!

Először is gratula Sebnek a tegnapi győzelemhez :)

Másodszor tudom kicsit későn, de itt az új rész. A következő hamarabb jön ígérem :) De persze, kicsit rajtatok is múlik  :$

Puszaa

10. rész

Ez a több mint két hét iszonyat lassan akart letelni. Hiába nyertem mind a két futamon, ahogy azt szerettem volna, jobban örültem volna, ha Emily is velem van. Furcsa, eddig mindig azt mondtam mindenkinek, hogy a barátnőt senki sem viszi a munkahelyére, ezért nem látták soha velem Hannát, de Emily esetében teljesen mást érzek. Egyszerűen hiányzik mellőlem és nem találom a helyem nélküle. Heikki és Kimi is állandóan kérdezgették mi bajom van, miért vagyok így elanyátlanodva. Szokás szerint már megint azt a magyarázatot adtam nekik, hogy Hanna miatt. De most mi mást mondhatnék? Hogy otthon vár a szerelmem csak épp nem tudom bemutatni, mert szellem? Idegesített a tudat, hogy még a barátaimnak se tudok róla mesélni. El is határoztam, hogy amint hazaértem neki is állok a kutatásnak.

Aztán mikor hazafelé tartottam a srácokkal a zürichi reptérről Kimi szóba hozta Emily apját, hogy afelől érdeklődik mennyire vagyok megelégedve a házzal. Aztán elmesélte azt is, hogy mennyire jó barátok Andrew-val, ezért úgy gondoltam talán Emről is tudhat valamit. 

- Te ismerted a családját is? – pillantottam rá gyorsan fél szemmel aztán megint az útra szegeztem tekintetem, hogy ne lássa azt az izgatottságot, amit szerintem tükrözött. 

- Igen – kezdett bele. – A felesége meghalt szülés közben, az ikreket egyedül nevelte. Ryan a zürichi bíróságon dolgozik ügyészként, míg Emily büntetőjogi ügyvéd volt.

- Hogy érted, hogy volt? – kérdezett közbe Heikki is.

- Meghalt – mondta halkan Kimi. – Vagy legalábbis minden erre utal. Ugyan Andrew már beletörődött, Ryan ezt nem hiszi el. Ő biztos benne, hogy az ikertestvére életben van. 

- Miből gondolja ezt? – néztem rá, és arra gondoltam, hogy lehet felkeresem ezt a Ryant, talán ő tudna nekem segíteni.

- Hát, azt mondja érzi, hogy életben van. Amilyen szoros közöttük a kapcsolat talán igaza is lehet, meg itt van az a szerintem hülyeség is, amit mindenki mond az ikrekről, hogy érzik ha a másikkal történik valami, meg a többi maszlag – mondta el nekünk Ryan elméletét, na meg a saját véleményét. Ezek szerint nem hiszi, hogy Emily életben lenne. 

- Miért gondolod, hogy hülyeség? – kérdezte edzőm és a fejét előredugta a két ülés között és Kimire pillantott.

- Miért? – nézett rá Kimi is, majd mikor észlelte milyen közel is van hozzá Heikki feje a kezével eltolta magától. – Szerinted nem hülyeség az, hogy valaki azt állítja, érzi egy másik ember fájdalmát, meg érzéseit?

- Szerintem nem – dőlt hátra és magyarázni kezdett. - Számos feljegyzés és vizsgálat bizonyítja, hogy az ikrek már magzatkorukban kapcsolatba lépnek egymással. Az anyaméhben szívesen játszanak, mozgolódnak vagy "beszélgetnek" egymással. Szavak nélkül is megértik egymás gondolatait, érzelmeit és félelmeit. Kötődésük a megszületésüket követően tovább erősödik, s ez időnként a hétköznapi beszédkészség rovására mehet. A babák ugyanis nincsenek rákényszerítve a beszédre, hiszen e nélkül is remekül megértik egymást. Az ikreket - függetlenül attól, hogy együtt vagy külön élnek-, egyfajta titokzatos érzelmi kötelék köti össze. Hasonlóan gondolkodnak, mozognak és gesztikulálnak. Az ikrek pszichikai kötelékei olyan erősek is lehetnek, hogy akár a halálba is kövessék egymást.

- Honnan szedted ezt? – fordult hátra Kimi Heikkihez döbbenten. Őszintén szólva engem is meglepett, edzőm ilyenfajta tudása.

- Dr. Tomas Bouchard, a Minnessotai Egyetem professzora, aki hosszú évtizedek óta foglalkozik ikerkutatással az egyetemen tartott előadást erről és mivel érdekelt ez a téma elmentem rá. Onnan tudok ennyit erről a témáról. – rántotta meg a vállát vigyorogva nemtörődöm módon.

- Aha – jegyezte meg Kimi a szemeit forgatva. – De ez még mindig nem bizonyít semmit.

- Említettem, hogy az ikrek akár a halálba is követik egymást – magyarázta még mindig tovább Heikki.

- Igen, és?

- Ryan életben van, nem követte a halálba Emilyt, mert valószínűleg nem érzi, hogy a testvére halott.

- Ez még mindig nem jelenti azt, hogy Emily életben van, csak annyi ebben a logika, hogy Ryan nem volt olyan hülye és nem lett öngyilkos miután a testvére is meghalt – fejtett ki véleményét Kimi, és már bántam azt is, hogy egyáltalán szóba hoztam ezt a témát. Rossz volt hallgatnom, hogy épp a szerelmem halálát tárgyalják ki.

- Nem hanyagolhatnánk ezt a halál témát? – emeltem fel a hangom, mikor már vagy újabb tíz perce hallgattam Heikki és Kimi vitáját.

- Valami baj van? – nézett rám aggódva Kimi. – Mióta elmentünk Japánba furcsán viselkedsz.

- Nincs semmi – morogtam, majd, hogy minél előbb otthon legyünk nagyobb gázt adtam. Most igazából még az sem érdekelt volna, ha elkapnak a rendőrök. – csak haza szeretnék már érni és aludni. Kikészít ez az állandó egyik időzónából a másikba utazgatás. Már komolyan azt sem tudnám megmondani, hogy mennyi az idő valójában. 

- Hazamehetek, ha gondolod – pillantott rám Heikki a tükörben. – Ha zavarlak, nem maradok inkább.

- Nem zavarsz – mondtam halkabban. Nem akartam, hogy haragudjon rám akármelyikük is. – Csak hagyj kérlek aludni ma.

- Rendben – bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette akaratomat. – Ahogy szeretnéd.

- Köszönöm – jegyeztem meg hálásan. Ezután már egyikünk sem szólalt meg az úton, viszont így kicsit lassabban is telt az idő. Aztán hazaérve, beálltam a garázsba. Ma már nem szándékoztam sehova sem menni. Kimit kitettük a házánál, Heikki marad, várni nem várok senkit úgyhogy most égre kialszom magam és elkezdődhet egy újabb hét Emilyvel.

Ahogy kinyitottam az ajtót egyből meghallottam a tv-t, és ez eszembe juttatta, hogy én hagytam így Emilynek. Aki, amint meghallotta, meglátta, megérezte – nem tudom melyik történt – megjelent előttem, széles mosolyra húzta ajkait, majd a nyakamba vetette magát. Tudtam, hogy nem eshet baja, akkor is, hogy le ne essen elengedtem a táskámat, ami tompa puffanással esett a földre átöleltem Emily derekát. Csakhogy elfelejtettem, hogy Heikki jött mögöttem és most épp a semmit ölelem. Legalábbis ő ezt láthatta.

Karrierem képekben

Halihó!

Most nem új résszel jövök, hanem egy kis úgymond meglepetéssel :) Seb karrierje képekben ;) 

Van egy olyan tervem is, hogy az élete képekben (ami nem versenyekkel kapcsolatos). Ha érdekelne titeket jelezzétek bármilyen formában!

Puszaa

Karrierem képekben

4 évesen először a kerpeni pályán

5 évesen a kerpeni gokart pályán

 

Michael Schumacherrel az egyik versenyen 1994-ben

Junior Monaco Kart Cup 2001

2004 – Formula BMW

 

2005 – Formula 3 Euroseries

Első Forma 1-es szabadedzés – 2006 Török Nagydíj

 

Első Forma 1-es futam – 2007 Amerikai Nagydíj

2007 Magyar Nagydíj már a Toro Rosso pilótájaként

Első pole pozíció – 2008 Olasz Nagydíj

Első futamgyőzelem – 2008 Olasz Nagydíj

Első győzelem a Red Bullal – 2009 Kínai Nagydíj

 

 

Első világbajnoki cím – 2010 Abu Dhabi

 

 

 

Második világbajnoki cím – 2012 Japán Nagydíj

És végül találtam egy nagyon jó összefoglalót a tavalyi évről. Ezt a videót játszották le a 2011-es FIA gálán is :)

 Formula 1 - 2011 Season

9. rész

Halihó!

Bocsánat, hogy csak most hozom az új részt. Nem úgy alakult a hétvégém, ahogy azt elterveztem. Viszont most egy kicsit hosszabb lett ez a rész, csak mert ennyit késett. Kissé talán mesélős is lett, majd remélem elmondjátok milyen lett. :)

Jaa, majd elfelejtettem! Köszönöm azoknak akik írtak, örülök, hogy tetszik :)

Puszaa

9. rész

Az éjszaka túl hamar is véget ért. Emilyvel végigbeszéltük az egész éjjelt. Nagyon sok mindenről szó volt. Megtudtam például, hogy van egy ikertestvére, Ryan, aki szintén ügyvédként dolgozik, csak neki nem a büntetőjog a szakterülete. Mesélt az édesapjáról, Andrewról, arról, hogy milyen nehéz volt neki egyedül felnevelni egy ikerpárt, mert az édesanyjuk egy, a szülés után felmerülő komplikáció miatt meghalt. Sok mindent mondott a gyerekkorukról, hogy mennyire rosszak voltak, mennyiszer megverték egymást, a folyamatos vitáikat, de mindezek ellenére imádták egymást. 

- Most te jössz – nézett rám mosolyogva miután befejezte élete történetének elmesélését.

- Hát az én szüleim sosem voltak olyannyira eleresztve anyagilag, mint a tiéd – kezdtem bele én is a mesélésbe. – Nekem mindenért keményen meg kellett küzdenem, amit elértem. Ezzel persze nem arra célzok, hogy neked nem kellett – pillantottam rá. – Hanem, hogy nekem nehezebb volt eljutnom oda, ahova sikerült jutnom, mivel nem állt rendelkezésünkre jó anyagi háttér. Az apám ácsként dolgozott, anyukám pedig otthon volt velünk. 

- Veletek? – kérdezte rám pillantva. – Akkor ezek szerint neked is van testvéred?

- Igen – mosolyodtam el, majd felálltam és előkerestem egy fotóalbumot. – Négyen vagyunk testvérek. Két nőverem van, Stephanie és Melanie, valamint Fabi az öcsém. 

- Mesélj arról, hogy kezdtél el autóversenyezni – kérte én pedig készségesen teljesítettem kívánságát. 

- Hát először is Steph miatt. Ő is imádja a száguldást, de ő csak amolyan hobbi szinten. Persze mikor kicsik voltunk ezt még nem tudtuk. Rendszeresen elvettem tőle a gokartját. Ez volt három éves koromban, aztán még abban az évben karácsonyra kaptam is egy sajátot. Eleinte a kertbe felállított pályán körözgettem csak, de ez olyannyira tetszett, hogy anyáék elmondása szerint sem enni sem pedig fürdeni nem voltam hajlandó – nevetek fel az emlékeken. – Később már apa Kerpenbe vitt el, az ottani gokart pályára. Öt évesen az ott rendezett versenyek többségét én nyertem, de szerintem, csak azért mert mindre vittem a kedvenc plüss rénszarvasomat is, aki a kormányrúdra kötözve segített a versenyek alatt. Nyolc voltam mikor apu eladta a versenyautóit és egy lakókocsit vett. Azzal járta az egész család Európát a versenyeim miatt. 2001-ben tizennégy évesen megnyertem a Junior Monaco Kart Cupot. Ezután választottak be a Red Bull tehetséggondozó programjába. 2003-ban kerültem a Formula BMW-re. Amikor először jártam végig a paddockot, egyáltalán nem örültek nekem, nem nézték jó szemmel, hogy én is e csapat tagja lettem. Úgy tekintettek rám, mint egy elkényeztetett fiúcskára, aki csak a pénzes támogatóinak köszönheti, hogy ott lehet. És eltökélt céljuk az lett, hogy megtanítsák nekem, hogy az autóversenyzés korántsem olyan, mint egy kör a gokarttal. Aztán az első évemben a második helyen végeztem, majd a következő évben húszból tizennyolcat megnyertem, így Formula BMW bajnoki címet szereztem. 2005-ben a Formula-3 Euroszériában versenyeztem. Nyerni ugyan nem tudtam, de enyém lett az Év újonca cím. Az itt eltöltött második évemben sem tudtam bajnoki címet szerezni, mert csak második lettem. 2006-ban versenyeztem a Formula Renault 3,5-ben és a Formula 3 Euroszériában is. Ezen kívül a BMW Sauber tesztpilótájaként is mehettem a pénteki teszteken a Forma 1-ben. Az első ilyen teszt 2006-os török nagydíj volt, és délután mindjárt az élen is végeztem. Ezzel én lettem minden idők legfiatalabb pilótája, aki Forma 1-es teszten részt vettem. Na meg persze mindjárt a kilencedik másodpercben meg is büntettek, mert túl gyorsan hajtottam ki a boxból. 

- Hú – mosolyodott el elcsodálkozva Emily. – Te aztán tényleg megküzdöttél mindenért.

- Hát igen – nevettem fel. – Nem volt egyszerű eljutni a Forma 1-be.

- Mesélj most arról – kérte és én megtettem. 

- 2007-ben a kanadai futamon Robert Kubica balesetet szenvedett ezért az utána következő amerikai nagydíjon én helyettesítettem. Mivel a nyolcadik lettem én lettem minden idők legfiatalabb pontszerzője. 

- Mennyi ilyen legfiatalabb címed van? – kérdezte nevetve Em.

- Elég sok – nevettem vele én is, majd folytattam a mesélést. – A magyar nagydíjon már nem csak beugróként versenyeztem, hanem igazi pilótaként a Toro Rossoval, ami a Red Bull fiókcsapata. Az elején ugyan nem igazán mentek úgy a dolgok, ahogy szerettem volna, de aztán a kínai nagydíjon negyedik lettem, ami egyben a csapat addigi legjobb helyezése lett. 2008-ban is csak úgy elversenyezgettem. Igazából azzal az autóval nem igazán lehetett volna felvenni a versenyt bárkivel szemben is az élen állók közül. De az olasz nagydíjon minden megváltozott. Megnyertem a pole-t és másnap a versenyt is. Kérdésedre válaszként két újabb legfiatalabb címet is szereztem itt. A legfiatalabb pole pozíciósat és a legfiatalabb futamgyőztest. Emiatt 2009-től már a Red Bull versenyzője lettem, és a második helyen végeztem a bajnokságban. A nagycsapat színeiben töltött második évem állítólag karrierem kimagasló idénye lett. Bár az idény elején még nem alakult minden jól, türelmetlen voltam, túl ideges és így Mark, a csapattársam mentálisan is előnybe került. A nyár végén azonban minden megváltozott. Összeszedtem magam, egyre kevesebb hibát vétettem, majdnem megnyertem a koreai nagydíjat, és ezután amit lehetett megnyertem. Időmérőt, futamot és világbajnokságot. Úgy lettem 2010 világbajnoka, hogy egyetlen egyszer vezettem  a pontversenyt. A legjobbkor, az utolsó verseny után. Ezzel lettem minden idők legfiatalabb világbajnoka. A tavalyi teljesítményemet sokan nevezik ijesztőnek. Sem Ausztráliában, sem pedig Malajziában nem értek utol, Barcelonában és Monacoban üldöztek, de Fortuna mellettem állt. Szingapúrban már csak egy pont hiányzott ahhoz, hogy matematikailag is világbajnok legyek. Japánban vasárnap azonban csak a 3. helyen végeztem, amellyel megvédtem a bajnoki címem és a sportág történetének legfiatalabb kétszeres világbajnoka lettem.

- Büszke vagyok rád – jelentette ki mikor befejeztem. Majd hozzám hajolt és egy édes csókot nyomott a számra. – Kérdezhetek még? – pislogott rám, mint egy ártatlan kislányka.

- Persze – simítottam meg az arcát. – Amit csak akarsz.

- Szoktál B terveket készíteni? – tette fel az első kérdését, amin meglepődtem. Nem ilyen kérdésekre számítottam.

- Nem igazán – vakartam meg a tarkóm elgondolkozva.

- Ki az alanya álmaid randijának?

- Csakis te – nyomtam puszit nevetve az arcára.

- Melyik filmen tudsz sírni?

- La Vita e Bella.

- Félsz valamitől?

- Az egerektől – borzongtam meg. – Ne kérdezd miért, mert nem tudom. Egyszerűen nem szeretem őket. Ezzel még az autóból is ki tudnának kergetni.

- Volt már gyorshajtási büntetésed?

- Előbújt az ügyvéd éned Drága? – néztem rá mosolyogva. Olyan aranyos volt, ahogy faggatott. Teljesen beleélte magát, mintha egy bírósági tárgyaláson lenne és épp a vádlottat faggatja. – Egyébként volt. 250 svájci frankot kellett fizetnem, mert 21 km/h-val túlléptem a megengedett sebességhatárt. 

- Jól van, na – húzta fel az orrát. – Hiányzik. 

- Elhiszem – öleltem magamhoz vékony testét. – Nekem is hiányozna, ha nem versenyezhetnék. De jöhet a következő kérdés.

- Mondj öt dolgot, amit utálsz.

- Hm – gondolkoztam el a válaszomon. - Nyikorgó cipő, forgalmi dugó, romlott étel, a repülőtereken a dohányzásra kijelölt helyek és azok a klubok, ahol akkora a füst, hogy késsel lehetne vágni, valamint nagyon korán se szeretek kelni. 

- A tanáraid, hogy jellemeztek téged?

- Talán úgy, hogy nem tudtam viselkedni, hanem mindig hangoskodtam, és bajt okoztam.

- Mikor kicsi voltál, ki volt a hősöd?

- A három Michael: Michael Schumacher, Michael Jordan és Michael Jackson. Amikor fiatal voltam, szerettem volna Michael Jackson lenni. Fájdalmas volt, amikor rájöttem, nincs meg hozzá a hangom – nevettem fel, ahogy az utolsó szó is elhagyta a számat. Elképzelni se tudtam volna már magamat így. Elég nevetséges lettem volna, ha ilyennel próbálkozom.

- Miért élsz-halsz?

- Anyu főztjéért és a házias ételekért.

- Utolsó kérdés, mert mindjárt indulnod kell – jelentette ki, miután kinézett az ablakon és meglátta, hogy már egész világos van. – Mikor voltál utoljára igazán mérges?

- Múlt héten, amikor az edzőmmel tollasoztam és vesztettem. Pedig nagyon közel volt: 16:14-re nyert. Az fájt – válaszoltam kicsit szomorúan. Sok lesz ez a több, mint két hét nélküle. Miután megnéztem a telefonomon, mennyi az idő és meglepve vettem észre, hogy már fél nyolc is elmúlt. A gépem Japánba pedig tizenegykor indul. Felkeltem és egy gyors csók után beszaladtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, felkaptam pár ruhát, megfogtam a csomagomat és lementem a nappaliba. Emily ott ült az egyik fotelba és a sötét tv-t bámulta, ezzel eszembe juttatva, hogy be kell neki kapcsolnom. Miután ezt megtettem és elbúcsúztunk egymástól elindultam, hogy teljesítsem kötelességem, megnyerve lehetőség szerint mindkét futamot és végre ismét hazajöhessek, hogy Emilyvel legyek.

Ui.: Emily tesójának a képét a további szereplők címszó alatt meg lehet találni. :)