12. rész

Halihó! 

Itt az új rész, kicsit rövidke lett, de most ennyi telt tőlem. Ne haragudjatok :( És ami a következőt illeti: dolgozó egyénke lettem ezért sztem csak heti egy részt tudok hozni majd ezentúl. Hogy azt is melyik napon... Egyelőre maradjunk a keddben :)

Egy kérdés, nem tetszik, hogy nem írtok? 

Rékuc. Nagyon szépen köszönöm neked a visszajelzéseket :) 

Jó olvasást!

Puszaa

12. rész

- Mit akartok ti Ryantől? – nézett rám kérdőn Emily.

- Ismered Kimit ugye? – kérdeztem tőle, majd mikor bólintott folytattam. – Hazafelé mesélt rólatok. Említette, hogy a bátyád nem hiszi el, hogy meghaltál. Heiklki ezt az ikrek közti kapcsolattal magyarázza.

- Igen – bólogatott. – Mindig is szoros volt a kapcsolat köztünk. Heikki tényleg segítene nekem? – nézett rám hálás tekintettel.

- Heikki – fordultam most edzőm felé, akinek az arca mindent elárult. Döbbenet és csodálkozás tükröződött róla. – Em kérdezi, hogy tényleg segítesz-e neki?

- Uhh – nyögött fel elborzadva. – Persze. És mikor akarsz menni?

- Most azonnal.

- Eddig nem az volt a bajod, hogy hagyjunk békén téged ma, mert csak aludni akarsz? – tekintett rám kíváncsian.

- Most ez fontosabb – hadartam sietve, majd felálltam Emily mellől.

- Hát jó – állt fel a fotelból egy nagy sóhaj kíséretében. – És még mielőtt itt nagy örömödben nekiállnál akármit is csinálni a semmivel közlöm, hogy a kocsinál várlak. Siess! – hadarta, majd elindult kifelé és, hogy kiért csak az ajtó csukódása jelezte.

- Az edződ utál – hajtotta le a fejét szomorúan Emily.

- Dehogy utál – öleltem magamhoz és a hátát simogatva suttogtam a fülébe. – Csak furcsa neki ez a helyzet. Ne feledd, hogy ő nem lát téged.

- Igazad van – adott egy rövid csókot a számra, majd elhátrált. – Menjél, ne várakoztasd sokáig, mert nem fog neked segíteni.

- Dehogynem – húztam vigyorra a számat miközben az ajtó felé hátráltam. – Nekem nem lehet ellenállni. Szia Drága! – mondtam gyorsan és kislisszoltam az ajtón mielőtt vissza tudott volna vágni valamivel. – Mehetünk – fordultam meg, miután bezártam az ajtót és komoly tekintettel pillantottam Heikkire. – Köszönöm, hogy segítesz!

- Semmiség, csak menjünk már és legyünk túl ezen az egész képtelenségen – morogta, majd beült a már kinyitott kocsiba. – Még, hogy szellemek – motyogta halkan maga elé, ennek ellenére én meghallottam, de inkább nem szóltam neki semmit. El tudtam képzelni milyen lehet neki ez az egész helyzet. Képtelen. Pont, ahogy mondta. Normális ember nem hisz el egy ilyen történetet, sőt még én is képem röhögném az illetőt, aki elmondana egy ilyent. De részese voltam így elhittem. Nem is csak elhittem, de még bele is szerettem a házamban „élő” szellembe, lélekbe, vagy nem tudom minek definiáljam Emily állapotát.

Viszonylag hamar elértünk Zürichbe, ahol már könnyedén megtaláltuk a bíróság épületét. A földszinten lévő információs pultnál ülő fiatal lány, miután kiheverte a kisebb sokkot, amit érkezésem okozott nála a második emeletre irányított minket. Itt már nehezebb dolgunk volt. Ryan titkárnője, Cora akadékoskodott egy sort amiatt, hogy időpont egyeztetése nélkül akarunk az ügyvéd úrral beszélni, de addig győzködtük őt Heikkivel, míg nem volt hajlandó értesíteni főnökét ittlétünkről.

- Mondja neki, hogy én vettem meg a húga házát – hadartam a nőnek suttogva, aki ezt elismételte Ryannek is, ami után már könnyű dolgunk volt. Ryan azonnal behívatott minket az irodájába.

- Hello – köszöntött minket, majd felemelkedve a székében kezet fogott mindkettőnkkel. – Ryan Anderson és gondolom nem probléma, ha tegeződünk.

- Sebastian Vettel – mutatkoztam be én is, majd leültem a mutatott székek egyikére. – Ő pedig a személyi edzőm, Heikki Huovinen, és természetesen tegeződjünk.

- Nos – könyökölt fel az asztala tetejére, amin tökéletes rend uralkodott. – Nem igazán értem miért kerestetek fel engem. A húgom házának ügyeit apám intézi, ha valami gond van őt kellett volna felkeresnetek.

- Nem, nem a házzal van probléma – mondtam hátradőlve, miközben azon járt az agyam, hogy mondjam el neki, hogy Emily életben van. Vagyis, hogy ezt gyanítom.

- Akkor? – nézett rám kérdőn Ryan.

- Emilyről van szó – szólt közbe Heikki, amin nem csak én de még Ryan is meglepődött.

- A húgom meghalt – felelte kimérten Ryan és szerintem épp azon gondolkodott, hogy milyen módon dobasson ki minket a leghamarabb. – Nem értem, hogy miért lehetne róla szó és, ha lenne sem sok közötök lenne hozzá.

- Szellemként lézeng a házban és Seb látja őt – közölte a tényeket edzőm igencsak kíméletlen módszerrel.