10. rész

Halihó!

Először is gratula Sebnek a tegnapi győzelemhez :)

Másodszor tudom kicsit későn, de itt az új rész. A következő hamarabb jön ígérem :) De persze, kicsit rajtatok is múlik  :$

Puszaa

10. rész

Ez a több mint két hét iszonyat lassan akart letelni. Hiába nyertem mind a két futamon, ahogy azt szerettem volna, jobban örültem volna, ha Emily is velem van. Furcsa, eddig mindig azt mondtam mindenkinek, hogy a barátnőt senki sem viszi a munkahelyére, ezért nem látták soha velem Hannát, de Emily esetében teljesen mást érzek. Egyszerűen hiányzik mellőlem és nem találom a helyem nélküle. Heikki és Kimi is állandóan kérdezgették mi bajom van, miért vagyok így elanyátlanodva. Szokás szerint már megint azt a magyarázatot adtam nekik, hogy Hanna miatt. De most mi mást mondhatnék? Hogy otthon vár a szerelmem csak épp nem tudom bemutatni, mert szellem? Idegesített a tudat, hogy még a barátaimnak se tudok róla mesélni. El is határoztam, hogy amint hazaértem neki is állok a kutatásnak.

Aztán mikor hazafelé tartottam a srácokkal a zürichi reptérről Kimi szóba hozta Emily apját, hogy afelől érdeklődik mennyire vagyok megelégedve a házzal. Aztán elmesélte azt is, hogy mennyire jó barátok Andrew-val, ezért úgy gondoltam talán Emről is tudhat valamit. 

- Te ismerted a családját is? – pillantottam rá gyorsan fél szemmel aztán megint az útra szegeztem tekintetem, hogy ne lássa azt az izgatottságot, amit szerintem tükrözött. 

- Igen – kezdett bele. – A felesége meghalt szülés közben, az ikreket egyedül nevelte. Ryan a zürichi bíróságon dolgozik ügyészként, míg Emily büntetőjogi ügyvéd volt.

- Hogy érted, hogy volt? – kérdezett közbe Heikki is.

- Meghalt – mondta halkan Kimi. – Vagy legalábbis minden erre utal. Ugyan Andrew már beletörődött, Ryan ezt nem hiszi el. Ő biztos benne, hogy az ikertestvére életben van. 

- Miből gondolja ezt? – néztem rá, és arra gondoltam, hogy lehet felkeresem ezt a Ryant, talán ő tudna nekem segíteni.

- Hát, azt mondja érzi, hogy életben van. Amilyen szoros közöttük a kapcsolat talán igaza is lehet, meg itt van az a szerintem hülyeség is, amit mindenki mond az ikrekről, hogy érzik ha a másikkal történik valami, meg a többi maszlag – mondta el nekünk Ryan elméletét, na meg a saját véleményét. Ezek szerint nem hiszi, hogy Emily életben lenne. 

- Miért gondolod, hogy hülyeség? – kérdezte edzőm és a fejét előredugta a két ülés között és Kimire pillantott.

- Miért? – nézett rá Kimi is, majd mikor észlelte milyen közel is van hozzá Heikki feje a kezével eltolta magától. – Szerinted nem hülyeség az, hogy valaki azt állítja, érzi egy másik ember fájdalmát, meg érzéseit?

- Szerintem nem – dőlt hátra és magyarázni kezdett. - Számos feljegyzés és vizsgálat bizonyítja, hogy az ikrek már magzatkorukban kapcsolatba lépnek egymással. Az anyaméhben szívesen játszanak, mozgolódnak vagy "beszélgetnek" egymással. Szavak nélkül is megértik egymás gondolatait, érzelmeit és félelmeit. Kötődésük a megszületésüket követően tovább erősödik, s ez időnként a hétköznapi beszédkészség rovására mehet. A babák ugyanis nincsenek rákényszerítve a beszédre, hiszen e nélkül is remekül megértik egymást. Az ikreket - függetlenül attól, hogy együtt vagy külön élnek-, egyfajta titokzatos érzelmi kötelék köti össze. Hasonlóan gondolkodnak, mozognak és gesztikulálnak. Az ikrek pszichikai kötelékei olyan erősek is lehetnek, hogy akár a halálba is kövessék egymást.

- Honnan szedted ezt? – fordult hátra Kimi Heikkihez döbbenten. Őszintén szólva engem is meglepett, edzőm ilyenfajta tudása.

- Dr. Tomas Bouchard, a Minnessotai Egyetem professzora, aki hosszú évtizedek óta foglalkozik ikerkutatással az egyetemen tartott előadást erről és mivel érdekelt ez a téma elmentem rá. Onnan tudok ennyit erről a témáról. – rántotta meg a vállát vigyorogva nemtörődöm módon.

- Aha – jegyezte meg Kimi a szemeit forgatva. – De ez még mindig nem bizonyít semmit.

- Említettem, hogy az ikrek akár a halálba is követik egymást – magyarázta még mindig tovább Heikki.

- Igen, és?

- Ryan életben van, nem követte a halálba Emilyt, mert valószínűleg nem érzi, hogy a testvére halott.

- Ez még mindig nem jelenti azt, hogy Emily életben van, csak annyi ebben a logika, hogy Ryan nem volt olyan hülye és nem lett öngyilkos miután a testvére is meghalt – fejtett ki véleményét Kimi, és már bántam azt is, hogy egyáltalán szóba hoztam ezt a témát. Rossz volt hallgatnom, hogy épp a szerelmem halálát tárgyalják ki.

- Nem hanyagolhatnánk ezt a halál témát? – emeltem fel a hangom, mikor már vagy újabb tíz perce hallgattam Heikki és Kimi vitáját.

- Valami baj van? – nézett rám aggódva Kimi. – Mióta elmentünk Japánba furcsán viselkedsz.

- Nincs semmi – morogtam, majd, hogy minél előbb otthon legyünk nagyobb gázt adtam. Most igazából még az sem érdekelt volna, ha elkapnak a rendőrök. – csak haza szeretnék már érni és aludni. Kikészít ez az állandó egyik időzónából a másikba utazgatás. Már komolyan azt sem tudnám megmondani, hogy mennyi az idő valójában. 

- Hazamehetek, ha gondolod – pillantott rám Heikki a tükörben. – Ha zavarlak, nem maradok inkább.

- Nem zavarsz – mondtam halkabban. Nem akartam, hogy haragudjon rám akármelyikük is. – Csak hagyj kérlek aludni ma.

- Rendben – bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette akaratomat. – Ahogy szeretnéd.

- Köszönöm – jegyeztem meg hálásan. Ezután már egyikünk sem szólalt meg az úton, viszont így kicsit lassabban is telt az idő. Aztán hazaérve, beálltam a garázsba. Ma már nem szándékoztam sehova sem menni. Kimit kitettük a házánál, Heikki marad, várni nem várok senkit úgyhogy most égre kialszom magam és elkezdődhet egy újabb hét Emilyvel.

Ahogy kinyitottam az ajtót egyből meghallottam a tv-t, és ez eszembe juttatta, hogy én hagytam így Emilynek. Aki, amint meghallotta, meglátta, megérezte – nem tudom melyik történt – megjelent előttem, széles mosolyra húzta ajkait, majd a nyakamba vetette magát. Tudtam, hogy nem eshet baja, akkor is, hogy le ne essen elengedtem a táskámat, ami tompa puffanással esett a földre átöleltem Emily derekát. Csakhogy elfelejtettem, hogy Heikki jött mögöttem és most épp a semmit ölelem. Legalábbis ő ezt láthatta.